A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Csallány Géza: Die übernatürlichen Wesen der schwäbischen Glaubenswelt im Dorfe Vállaj

Valami fiú, nekem rokonom vout. Vasárnap délután ment a csirbe lepiheni. Szalmára. Ecer csak hát felébret, hát nem tudott szuszogni. Nem tudott szuszogni, és nem tudott lélegzetet hozni. Hát szegény, mikor elsőt harangoztak a litániára, akor í egy kicsit jóban let. Ara a harangozásra. Mikor másodikat harangoztak, akor már megint jóban vóut. Mikor ráharangoztak a litániára, akor fejült, a fiu, osz akor egy nagy macska ilt melete, olyan nagy, mint egy . . ., mint egy kutya. Tízes vout a szeme égiszen. No sz akor mikor láta, hogy a fiu fent II, akor a hátisó kapunál kiugrót. ! No sz akor második este gondolta a délután, délután szokot mindig le oda feküdni. Hát csak megint fekszik ot, vagy csak álmodta vagy mi, gondouta, hát most meglesem, hogy fog jönni megin. No sz akor megicsak lefekit, alig fekit le, mán megin csak nyomta valami. Mármint, hogy nem tudót szuszogni. Olyan beteg vóxit, sz akor megin csak a macska vóut. üt, melete mindig ot ült. No sz akor megint ugy a harangozás élőt igy meg igy, ere az izére ment. Na akor megint ugy vout. No sz akor ment a paphoz, a plébános úrhoz, no sz akor kérdezte, hogy hát tud-e meni gyóni, áldozni, hogy ő tanácsot kérhet-e a plébános urtul, mi csináljon, mer mos már kétszer fordult elé, hogy oan roszul van, meg oan beteg, hogy nem tudja, hogy mi lesz ivele. T ászt mondta: — Jaj fiam, én is aba vóutam. Én is háromszor vóutam ebe — aszongya —. Minden, mi szentelt vagyon, minden rakjanak a fejed alá, sz akor nem lesz hatalmuk. Ara. Sz akor vasárnap délután nem fekit oda, hanem be, szóuval ahol valami műhely vóut, vagy micsoda, ott vóut az ágya, ara fekit. No sz akor nem vout már az a nagy hatalma, mint akor, noszt akor valami beugrót a filibe, azt mondja neki: — Három napig ne beszéj senkivel egy szout sem. Ha ezt betartod, akor jóban fogsz leni. No sz neki akor otthon mindig mondták, hogy mi van, mi van evei a fiúval? Tán nem néma lett vagy mi Tett vele. Csak nem rázta a fejit se sémi. Mikor letelt a három nap, akor a fiu jóban lett. Ez igaz vout, Doláros Janival törtéint! Mindig dolárosnak mondták, mer ugye a nagyanya, — az ura Amerikába vóut. Sz azér mondták. ** D.2. Mei fatr ist, er ist v bua gsäi. Hat r diarmt. Tsinälü. Na a dan sen tsi gäga hákw, un do der baur gsäit: — Tu nu du fära, i lig in khorb. Do sen tsi gäga n do zend goajst umanänghokat und hám s füir khet. Un d is r fatr gäga tsu fair und hat r guat neigrauxt pfeifla, im do grauxt. Abar hat nix gsäit dem goaist. Do säit zi veit» gägw und hát a goaist naufkiukt. Un do sen tsi zö sver gäga, rose sent gants nas ksäit. Un do ätr nias», das dar fatar zol ja no zägr» gegan. Un do denkat r fätar: — Ai, i bin an arm» buas, gleix ven i au stirb! I sägö des ja das gegam. No stän, un do hát r gsäit: — Helf dr got! — gegam. Un do ist r rabgiukt fom väg», un do ist ditl näisprügü in di fi ros näi. Zo leixt i si gäga. 171