A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Párducz Mihály: Szkítakori sír Tarpán

Meg lehet azonban azt említeni, hogy a Kustánfalvi kultúra területén és a Nyírség szóbanforgó vidékén a szabadkézzel készített keramika több azonos típusa jelentkezik. Ilyenek pl. a hordóformájú és csonkakúpos urnák, magasfülű bögrék, behúzott peremű tálak. Alapvető különbség a két terület között azonban (legalább is az eddig közölt anyag alapján), hogy a Nyírség területén a korongon készült magasfülű bögre és tál általánosan elterjedt, viszont a kustánfalvi temetőben és a Kustánfalvi kultúra területén e típusokat nem találjuk és itt a korongolás technikája a szkítakor idején csaknem teljesen ismeretlen. Igen tanulságosan támasztja alá ezt a megállapítást az a bögre típus, amelynek füle a bögre vállára van helyezve. Nyíregyház a-Közvágóhídról mutathatjuk be e forma korongolt példányait (XXIII. t. 1—2; ltsz. 64.989.1 ós 62.80.51), szürke színűek. A kustánfalvi XIII. halomból ismerjük a típus szabadkézzel készített megfelelőit (XXIII. t. 4—5). Igen szórványosan találkozunk e bögretípussal az Alföldi szkítakori kultúra nyugatibb lelőhelyein is. így Tápiószelón a 93. sírból és a temető területéről szórványból,

12 a Szentes-vekerzugi temető 121. sírjából

13 ismerünk eléggé hasonló bögréket. Merhart ezt az ún. „Wasserkrug" típust Középitália és az Alpoktól északra fekvő terület közötti kapcsolat jó bizonyítékának tartotta. Néhány középitáliai példány, pl. Novilarából és Terniből valók

14 az alkalmazott díszítésektől eltekintve forma szempontjából a mi szkítakori példányainknak jó megfelelői. Kor és terület szempontjából összekötő kapocsként mi csak a dályai és jezerinei két füles korsóra utalunk

15 annak valószínűsítésére, hogy szkítakori példányaink eredetét is talán valahol az észak alpesi területek későbronz, illetve koravaskorában kereshetjük. Patek Erzsébet a neszmélyi temető anyagából (Hallstatt A 2) szólesszájú, magas, csaknem hengeres nyakú vizeskorsókra utal a típussal kapcsolatban, amelyek azonban szerinte inkább csehszlovákiai összeköttetésekre mutatnak ós ott a Fiatal— Lausitzi kultúra körében otthonosak.

16 Az említett durva anyagú csonkakúpformájú urnák egy példányát Nyíregyháza-Közvágóhídról mutatjuk be (XXIII. t. 7; ltsz. III. 20). A megfelelő kustánfalvi példányt a VII. halomból idézhetjük (XXIII. t. 8). A két terület (Kárpátukrajna és a Nyírség északkeleti fele) edényművességének összehasonlítását még lehetne folytatni, de itt ez nem feladatunk. A sok tanulsággal biztató vizsgálatokat a Kárpátmedence egész területére kiterjedően a közel jövőben szeretnénk elvégezni. Hogy ettől mit várhatunk azt az imént említett „Wasserkrug"-ok példája is mutatja. Korábban már állítottuk, hogy a hazai szkítakori kultúra Nyírségi csoportja, elsősorban a területén uralkodónak tűnő hamvasztásos temetkezési szokás miatt, a Kustánfalvi kultúra körébe tartozik.

17 Mostani alkalommal meghúztuk a Nyírségi csoport északnyugat-délkeleti irányú, az Alföld felé eső határvonalát. Ez mai adataink alapján elég határozottnak látszik. De mi 12 M. Párducz: The Scythian Age Cemetery at Tápiószele. Acta Arch. Hung. 18 (1966) XXVIII. t. 15 és XXXII. t. 9. 13 Párducz-Vekerzug, III, XII. t. 9. 14 G. Merhart: Donauländische Beziehungen der früheisenzeitlichen Kulturen Mittelitaliens. Bonner Jahrbücher 147 (1942) 1—90, 8. t. 4 és 7. 15 G. Merhart, i. m., 8. t. 14, 16. 16 E. Patek: Die Siedlung und das Gräberfeld von Neszmély. Acta Arch. Hung. 13 (1961) 33—82, 72—73. ^Párducz M.: Szkíta tükrök a Kárpátmedencében. Arch. Ért. 85 (1958) 58—64, 63. 85