A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Párducz Mihály: Szkítakori sír Tarpán
a helyzet a Tisza jobb partján, a Tisza, Hernád, kSajó torkolatvidéke közötti területen ? Erről-a vidékről ezidőszerint egyetlen olyan leletünk sincsen, amely az itteni szkítakori lelőhelyek jellegéről, a temetkezési szokások szempontjából felvilágosítást nyújthatna. Nem tartjuk azonban lehetetlennek, hogy ez a terület is a Kustánfalvi kultúra befolyási övezetébe tartozik. A Kustánfalvi kultúra nyírségi típusú csoportjának (korongolt keramikával) e pillanatban ismert legészakibb pontja Michalovce (Kosice körzetében), ahonnan Z. Cilinska közölt leleteket. A lelőhely jellegének meghatározásával egyetértünk, a leletek korhatározásával azonban nem. Ezek a nyírségi leletek zömével tartozhatnak egy időbe (VI— V. század i.e.). 18 A területi kiterjedés szempontjából érdemli meg különös figyelmünket a Patay Pál által feltárt és ismertetett alsótelekesi temető. 19 Mindenekelőtt hivatkozhatunk itt a kustánfalvi és alsótelekesi temetők kerámiája között meglevő, már Patay Pál által is jelzett rokonságra. Az alsótelekesi „kakastaréjos" fülű bögre (XXIII. t. 3) hasonmása megvan Kustánfalván is (XXIII. t. 6; III. halomban). Kétségtelen azonban, hogy a „kakastaréjos" fül Alsótelekesen kifejezettebb. Az összehasonlítás szempontjából azonban többet mondónak látszik Pataynak az a megfigyelése, hogy Alsótelekesen halmokat ugyan nem észlelt, de a sírok, sőt egy sírcsoport is kővel, kőréteggel volt fedve. Patay ezt a megfigyelését a kustánfalvi temetővel való összehasonlítás szempontjából nem értékelte, mi azonban úgy véljük erre nyugodtan gondolhatunk. Az annak idején is feltehetően igen vékony humuszréteg (ma néha csak 5 cm) a földdel is fedett halmok hiányát eléggé indokolja. A kővel való sírfedés ilyen körülmények között a földből emelt halommal rokon jelenségnek tekinthetjük. Az alsótelekesi 4. sír, illetve sírcsoport méretei: 6X3 m, megközelíti néhány kustánfalvi halom méreteit, ha nem is kerek, hanem ovális formájú. 20 Ilyen formájúak Kustánfalván is vannak, s ezt a szerzők a talajfelszín morfológiai egyenetlenségével magyarázzák. 21 A keramika közötti fentebb hivatkozott hasonlóságokat, sőt néha egyezéseket, továbbá a sírcsoportban való temetkezés szokásának fellépését a Kustánfalvi kultúra befolyására vezetnénk vissza. Abban nem mernénk dönteni, hogy a kultúra területe a Sajó—Hernád közötti vidék ezen északi pontjáig is kiterjed-e? Egyelőre Patay Pállal együtt csak a Kustánfalvi kultúra erőteljesebb hatását tételezzük fel. Az elmondottak alapján némi fentartással bár, de azt állapíthatjuk meg., hogy ebben a pillanatban a Kustánfalvi kultúra befolyását a temetkezési szokásokban is tükröző terület északnyugati szélső pontja Alsótelekes, délkeleti pontja pedig Nyírmártonfalva határával adható meg. Tarpa ezek szerint mélyen bent fekszik a Kustánfalvi kultúra hatásának övezetében. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy a halmos temetkezés szokása itt megfigyelhető volt. Az elmondottak után is tisztázatlannak kell azonban tekinteni, korábbi határozottabb álláspontunk ellenére a kárpátukrajnai anyaterület és a nyír18 Z. Őilinská: Ein Brandgrab vom Kustanovice Typus in Michalovce. Slov. Arch. 7 (1959) 79—82, 83. 19 Patay P.,: Az alsótelekesi vaskori temető. FA 13 (1961) 27—48. 20 Patay P., i. m. 29—30. 21 J. Böhm—J. Jankovich, i. m. 74. 86
