A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
10 cm-t meghaladó kőkések a kisebb kőpengékkel. Bár Fényeslitkén nem tudjuk beigazolni, de utóbbiak női sírokban is fellelhetők. Viszont ezek nem a koponya közelében találhatók, tehát nem volt azonos a rendeltetésük a temetés során — és feltehetőleg az életben sem. Fényeslitkén e kisebb pengék megtalálhatók mind olyan sírokban, amelyekben kőkés is volt (4., 5., 53.), mind olyanokban, amelyekből azok hiányoztak (26., 47., 67.). Ugyanez vonatkozik a vakarókra, pengevakarókra is (6., 45., 51. és 66. sír). Azt sem szükséges bizonyítanunk, hogy a nyíl, amelyből a kőből készült, finoman retusált, háromszög alakú hegye maradt fenn ránk, a férfiak fegyvere volt. Amely sírban tehát ilyen előfordul, azt férfi sírjának tekinthetjük. Nem is fordult elő másutt, csakis jobb oldalon fekvő csontváz mellett. Érdemes azonban azt is megemlítenünk, hogy nyíllal csakis a közösségen belül jelentősebb szerepet betöltő férfi halottakat láthatták el (jó vadászokat ?), ugyanis amely sírban nyílhegyet találtunk, abban általában (Fényeslitkén mind a három esetben — 5., 21., 56. sír) a kőkésen kívül még más réz- vagy kőeszköz is előfordul. 51 A nyílhegyek nyersanyaga jól szilánkolható tűzkő, de ennél még gyakrabban obszidián szokott lenni. Hogy Fényeslitkén ez utóbbi nyersanyagból készült példányok találhatók, annak valószínűleg a nyersanyag jó megmunkálhatóságán és éles törésén kívül az obszidiánt termő Tokaj — Zempléni hegység közelsége is az oka. A nyílhegyeknek a sírokban nincs meghatározott helyük. Legtöbbször a csontváz háta mögött vagy lábánál találjuk őket, egy vagy több példányban. Fényeslitkén a 21. és 56. sírban is hasonló lehetett a helyzetük. A magyartési 5. sírban lelt nyílhegyekkel kapcsolatban (helyzetükből kifolyólag) korábban felvetettem annak a lehetőségét, hátha ezek nem voltak mellékletek, hanem harcok során az egyénbe lőtt lövedékek, amelyek a halálát is okozhatták. 52 Más sírokban tett megfigyelések azonban nem engednek hasonló feltételezésekre következtetni, amiért is talán a magyartési sírral kapcsolatban is felül kell bírálni a véleményünket. Bármennyire is szokatlan leletnek látszik a fényeslitkei temető területéről származó csavart testű rózhuzal (XIV. t. 9), nincs okunk kételkedni a temető egyik, az ásatás előtt elpusztult sírjából való származásában. Annál is kevésbé, mivel nem is analógia nélküli az. Hasonló huzaltöredékek származnak egy Ernődön, gyümölcsfaültetéssel megbolygatott rézkori sírból (XV. t. 2 —6). 53 Nemkülönben Nagyhalászról, a Szőlőhegyről, mégpedig ellentett élű rézcsákánnyal együtt (XV. t. 7 — 10). 54 Sajnos egyik lelet sem hiteles feltárás eredménye; a rézhuzalok is mind töredékesek. A fényeslitkei 39 cm hosszú, az •emődi 5 begyűjtött darab összhossza 76,3, míg a nagyhalászi 3-е 83,6 cm. Abban mind megegyeznek, hogy csavart testük négyzet átmetszetű. De a fényeslitkei, valamint 2 emődi töredék egyik vége csavarásmentes és elhegyesedik. E tárgy eredeti alakját, mógkevésbó rendeltetését nem áll módunkban meghatározni. Mindamellett nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy azok között az aranyleletek között, amelyeket mint „mojgrádi leletet" Mauthner László régiségkereskedő adott el a kolozsvári múzeumnak és amelyek között javaréz^Uott, 16. a2 PatayP., Arch. Ért. 1943. 36. 53 Patay P., A bodrogkeresztúri . . . 19—20, X. t. 2. ^Roska M., Közi. II. (1942) 45, 43. kép. 54
