A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
kori tárgyak is vannak, egy ötágú, szigonyalakú 102,8 cm hosszú aranytárgy is található, amelynek ágai négyzetes átmetszetűek ós csavartak. 55 Ha egy-egy ágát ietörnők, a fényeslitkeihez hasonló töredéket nyernénk, annál is inkább, mivel azok végei is elhegyesedők és csavarásmentesek. Nem lehetetlen tehát, hogy a fentebbi réz huzaltöredékek is valamilyen hasonló tárgyból származnak, ami talán hatalmi jelvény vagy mágikus rendeltetésű lehetett. A fényeslitkei temető 30. és esetleg 32. sírjában 1 — 1 kisebb réz tű, az 53.-ban egy apró réz véső is volt. Lehet, hogy ezek is férficsontvázak mellékletét képezték. Amennyire gazdagnak tekinthetők a fényeslitkei férfisírok eszközmellékletekben, annál szegényebbek a nőiek ékszerekben. Egyedül a 11. sírból ismerünk arany, a 60.-ból pedig réz ékszert. Ebben azonban bizonyára az is szerepet játszik, hogy a női sírok leggyakoribb ékszere, a márványgyöngy, amelyből rendszerint az övtájon találunk egy- vagy többsoros füzért, az itteni talajban vegyileg elpusztult. Az aranyékszerek közül a kúpos, amely eredetileg valamilyen gombszerű alapra volt a szólének visszahajlításával felerősítve, mind az analóg esetek (Szerencs 9. sír), 56 mind pedig a fényeslitkei sírban elfoglalt helyzete alapján főkötőt vagy fejéket díszíthetett. A réz spirális csövecske egyszerű volta ellenére is igen ritka ékszere a bodrogkeresztúri kultúrának. Edénymellékletekben is gazdagnak tekinthető a fényeslitkei temető. A sírokban átlagosan 3,5 edény található (nem számítva az edónyfedőket), ami határozottan felülmúlja a bodrogkeresztúri kultúra összes temetőjében tapasztalható, 3,1-re becsülhető átlagszámot. Az, hogy egy temető edénymellékletekben gazdag vagy szegény, megfigyelésünk szerint a temetési ritus helyi alakulásának tudható csak be. Ami az edények formáját illeti, nagy vonásokban ugyanazok a típusok fordulnak elő Fényeslitkón is, mint másutt. Arányuk is a szokásosnak tekinthető, egyedül a korsók fordulnak elő aránylag nagyobb számban. De mint a többi temetőben, itt is megfigyelhetjük, hogy az egyes típusokon belül bizonyos változatok gyakoribban, ill. kifejezetten jellemzőek erre a temetőre. Aránylag kevés az olyan sír, amelyben ne lett volna tejesköcsög (10%, az átlagos 28%-kai szemben). Ugyanakkor viszont több — 9 — esetben találkozunk azzal a nem megszokott jelenséggel, hogy egy sírban 2 tejesköcsög is előfordul. Fényeslitkére a tejesköcsögnek hosszú, kúpos nyakú változata a jellemző (pl. I. t. 16, III. t. 4). Vannak olyan példányok (17., 21., 43., 54. sír), amelyeknél a hasat 4 dudor tagolja. Bár hasonló megoldással kivételesen más temetők anyagában (pl. Kiskőrös 57 ) is találkozunk, itt Pényeslitkén aránylag igen bőven fordulnak elő. Gyakran díszítettek is ezek (pl. 17. sír), mégpedig oly módon, hogy a dudorok bekarcolt, tovafutó spirálisok alapjául szolgálnak. A tejesköcsöggel alakra rokon és azonos funkciójú köcsög, amelynek fülei nem a peremen, hanem a vállon foglalnak helyet, viszont alig, legfeljebb 2 esetben (36., 43. sír) fordul elő. A csészék is szokásos arányban találhatók. Nem ritka közöttük a kissé összeszűkülő nyakú forma, enyhén kihajló peremmel (pl. III. t. 7.). Annak 55 Fettich N., A szeged-nagy széksósi hun fejedelmi sírlelet. AH XXXII. (Bp., 1953) 58—59, XLV. t. 2. 56 Lásd 7. jegyzetet. 57 Patay P., A bodrogkeresztúri ... 37, XVII. t. 8. 55
