A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Patay Pál: A fényeslitkei rézkori temető
Hajdúszoboszlóról, 44 Polgár-Bacsókertről 45 meg Magyarhomorog-Kónyadombról 46 ismerünk temetőnkónt 1 — 1 példányt, úgy a fényeslitkei 4 darab kifejezetten soknak számít. A sűrű fellépésük oka ugyanaz lehet, mint az ellentett élű csákányoké, habár a szórványos réz laposbalta leletek nem sokasodnak kifejezetten az Alföld peremén. Érdekes az is, hogy bár a temetőkben lényegesen sűrűbben fordulnak elő az ellentett élű csákányoknál, a szórványosan előkerült ismert példányok száma utóbbiakóhoz képest elenyésző. Talán kevésbé feltűnő alakjuk kevésbé vonta magára a gyűjtqk figyelmét. Más helyen már rámutattam arra, hogy a bodrogkeresztúri kultúra temetőiben a laposbalták egy sajátos változata fordul elő, amit az első hitelesen feltárt ilyen példány lelőhelye alapján szakáiháti típusnak neveztem el. 47 E változat sajátosságai közé az ívelt él, ívelten kiszélesedő oldal, a testnek oldalnézetben aszimmetrikus volta (egyik lapja domború, a másik megközelítőleg lapos) és gyakran a fokának a domború oldal felé történő kiperemesedése tartozik. A fényeslitkei 4 példány közül azonban csak az 5. sírban talált látszik ezt a típust hívebben követni (I. t. 6), míg a többi egyenesebb oldaluk és szimmetrikusabb voltuknál fogva némileg eltér attól (II. t. 11, IV. t. 7, VII. t. 8). Nem tudjuk még megmondani, vajon elterjedésben, időrendi, vagy másmilyen oka van-e e típusváltozat felléptének, mindamellett a Nyírségből mind a két változatot ismerjük. 48 A többi temetőben találtakhoz viszonyítva aránylag sok — 3 — rézkés fordult elő a fényeslitkei sírokban. Rossz megtartási állapotuk ellenére megállapítható, hogy ezek is az eddig ismertekhez (pl. Pusztaistvánháza 28. sír 49 ) hasonlók, azaz lapos, nyélnyújtvány nélküli példányok voltak, amelyeket szegecsek nélkül foglaltak nyélbe. Az 52. sírban az egyik karcsonton, a deréktájon, az 56-ban szorosan egy kőkéshez tapadva a nyak előtt (kéz mellett?) helyezkedett el. Ez a helyzetük, ellentétben az általában a koponya közelébe helyezett kőkésekével, valamint az a tény, hogy mindhárom rézkést tartalmazó sírban kőkés is volt, megerősíteni látszik azt a megállapításunkat, hogy a rézkések a temetés során nem ugyanazt a szerepet töltötték be, mint az utóbbiak. 50 Fényeslitkén is igen valószínűen a javarészt a koponya közelében elhelyezkedő kőkések sírbatétele sem gyakorlati alkalmazásuk alapján, hanem rituális célból történt. Azaz nem azért látták el a halottakat velük, hogy mint munkaeszközüket magukkal vigyék a másvilágra. Valószínűbb, hogy a kőkéseknek a temetési szertartás során lehetett szerepük. Mint másutt, Fényeslitkén is, a kőkések olyan sírokban fordultak elő, amelyekben a csontváz biztosan vagy feltehetőleg a jobb oldalán feküdt. Általában edénymelléklet is kevesebb volt ezekben s így minden jel arra mutat, hogy ezek férfisírok voltak. És, hogy mennyire kellékei voltak a férfiak temetésének, bizonyítja az is, hogy mindazok a sírok, amelyekben valamilyen más — réz vagy kő — eszköz is előfordult, sohasem nélkülözték a kőkést. Nem tévesztendők azonban össze a ritus szempontjából az általában ^Zoltai L., DJ 1928. 47., 16. kép 3. i5 Patay P., Acta Arch. Hung. 9. (1959) 142, 149., 4. kép. 46 Patay P., MFMÉ 1964—65. 18. "PatayP., Dolg. XIX. (1943) 137. 48 Szakáiháti típus: Szabolcs; Jósa András Múzeum, Nyíregyháza. — Fényeslitkeiekhez hasonló típus: Vasmegyer-Kisvármi; Jósa András Múzeum, Nyíregyháza. 49 Hillebrand J., Das frühkupferzeitliche . . . IV. t. 5. 50 Patay P., MFMÉ 1964—65. 15. 53
