A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Csallány Dezső: A magyar és az avar rovásírás

1395-ben a cseber régi folyadékmérték volt. Bizonyára bortöltő-csöbörnek használták. Csebres személynév 1400-ban szerepel.

22 * 4. A felsöszemerédi rovásemlék Felsőszemeréden (Horné Semerovce, lévai járás, Csehszlovákia), a r. kat. templom hajójának oldalfalában fennmaradt későgótikus kőportálén 1968ban rovásfeliratot találtak.

23 A felirat a következő: 100. kép. A felsöszemerédi rovásfelirat. A fenti évszám kétségtelenül a felirat keletkezésének évszámát jelzi. A felirat publikálója Püspöki Nagy Péter tévesen a következőképpen fejtette meg a rovásfeliratot: „1482 Kűrakó János mester" A felirat balról jobbra halad mint a többi magyar rovásszöveg. A 13. számú betű r rovásjelének másolatát helyesbítettem. A jelek alakja és hangértéke: A 9. számú jel az m betű rovásjele. Az olvasásnak megfelelően rótták fel fordítva me alakját. A „mester" szó ligatúrájához tartozik. A székely-magyar rovásfeliratokon találjuk meg. 13. számú rovásjel (korrigálva) az r betű jele. Margitszigeten, Ladánybenén szintén előfordul. 10—12. számú összevont jel, az i-s-t betűk jele ismerhető fel. Az i jele megvan Margitszigeten, a t rovásjele is, az s rovásjele közismert, megvan a székely-magyar írásban is, emlékünkön a ligatúrára tekintettel deformált. 6—7. sz. összevonás az a-n betűk jele. Az a rovásjel fordított elhelyezésű, az olvasásnak megfelelően. Az n betű jele a magyar rovásfeliratokon először fordul elő, a rovásírásrendszerekben azonos alakban ismert. 5. sz. jel a j betű veláris, összevont alakja. Ilyen formában még nem ismert. Ugy látszik, hogy latin o-val kapcsolták össze. 8. sz. rovásjel az i betű jele. Jellegzetes szegletesített forma, mely egyezik a pomázi, margitszigeti jelekkel. Az 1. és 4. sz. jel а к betű rovásjele. Különböző változatokban a székely- magyar rovásírásban van meg, de láthatjuk Ladánybenéről is (13. sz. jel). 2—3. sz. jel összevonás, tulajdonképpen megkülönböztető jel az ő > к rovásjelektől, i -> к hangértékben. Egyedülálló forma, amelyet a 14. sz. la22 A magyar nyelv tört.-etimol. szótára, 1, 1967, 488. 23 Püspöki Nagy Péter, A Felső-szemerédi rovásemlék: Irodalmi Szemle, Bratislava 1968, 731—741. — Magyar Nemzet, 1969. II. 23 (A magyar rovásírás emléke a szlovákiai Felső-szemeréden). 290