A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Fintha István: A Szamos hazai szakaszát kísérő meredek partfalak madarai

fészkekben, de augusztus elején nem ritka a csupasz, pár napos fióka, s az általános kirepülés gyakran augusztus közepén túlra esik. Évente csak egyszer költenek, bár kivételképp egy alkalommal, 1962. aug. 15-én találtam egy négy frissen rakott tojásból álló fészekaljat. Valamilyen ok miatt későre maradt költési kísérlet lehetett. A május első felében érkező Meropsok elkészítik ül. elfoglalják fészeküregeiket, melyek a nyári víz átlagos magasságszintje fölött legalacsonyabban 1,5—2 m-re, s a part tetejéhez legközelebb 25—30 cm-re kerülhetnek. Ellenkező esetben a fentiek könnyen beázhatnak, az alsókat az esetleg hirtelen megemelkedő víz eláraszthatja. A fészeknek csak fenntartással nevezhető költőüregekbe a tojások általában június második hetében kerülnek, teljesen csupasz föld-alzatra. A tojó 1—3 naponként rakja le a tojásokat, de a kotlást az első lerakása után már megkezdi. A fiókák június végén—július elején kelnek ki, s különböző fejlett ségük miatt küllemükben erősen eltérnek egymástól. Ez az eltérés a kirepülésig megmarad náluk, s kikelésük sorrendjének megállapítását a laikus számára is könnyűvé teszi. A gyors ütemben fejlődő fiókák általában egyszerre repülnek ki. Az általános kirepülés időszaka a legváltozóbb dátumokkal határozható meg. A fiókák fejlődésének üteme nagyon függ az időjárással erősen kapcsolatos táplálékellátottságtól. A fészkek elhagyásának ideje az egyes évek vízjárási- és időjárásviszonyaitól függően augusztus második hetétől a hónap harmadik hetéig várható, mindenképpen közelebb a harmadik hét végéhez. Gyakran megfigyelhető az a jelenség, hogy az ÉK-nek tekintő partfalak kolóniái hamarabb üresednek meg, ill. a DNy-felé néző partok fészeküregeiben sokszor egy héttel is tovább maradnak a lakók. A kirepült fészekalj sokáig együttmarad. Eleinte a fészkelőhely közelében tartózkodnak, majd kóborolni kezdenek. Míg az idő hűvösebbre nem fordul, naplemente előtt rövidebb-hosszabb ideig tartó csoportos fürdésre térnek vissza a vízre. Fürdésük olyan, mint a fecskéké: repülés közben a víz felszínét érintve megmártóznak benne. Ilyenkor a vadászni induló harcsák gyakran kapkodnak utánuk. Vonulásuk ideje közeledvén, mind kevesebb alkalommal mutatkoznak. Gyakran csak hangjuk hallatszik alá olyan magasból, hogy szabad szemmel éppenhogy láthatók. Költözésük időpontja szeptember első hetére esik. Táplálkozásviszonyai. Mivel kolóniái közelében a vízfelület, és a magaspart tetején elterülő legelők, lucerna- ós lóheretáblák stb. találhatók, tápláléka az említett területeket látogató rovarsereg soraiból adódik. A táplálékát jelentő rovarfajok sokasága eredet szerint a következőképp oszlik meg. A víz mellett, a folyó felett főként szitakötőket zsákmányolnak. Szenzációs légibravúrjaik közül figyelemreméltó a sérült rovar felkapása a víz felszínéről. Leggyakrabban a következő fajok adják zsákmányát: Sympetrum vulgatum, S. sanguineum, S. meridionale, S. flaveolum, Aeschna viridis, Ae. grandis, Calopteryx splendens, Lestesek, néha Anax, esetleg egy-egy Libellula quadrimaculata stb. A vízből kiemelkedő homokzátony-felszínek sokszor jelentős mennyiségű rovarfajt adnak. A forró homokon pihenő, fölötte szálldosó fajok közül leginkább a zengőlegyek, az állatok járta területeken a Tabanidák, s valamennyiről néhány szitakötő, lepke jöhet számításba. Erősen szeles napokon érdekes megfigyelni a napsütéstől meleg homokra leszállt, pihenő rovarokat zsák18* 275