A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz

előfutárai-e?" — A körülmények ismeretében igennel felelhetünk Gulyás tapogatódzó kérdésére. Tudjuk, hogy Tompa többször járt Szabolcsban, s feltehető, hogy egyik útja során Kemecsét is útba ejtette. Ha életében nem is ismerte barátja menyasszonyát, legalább emléke előtt rója le kegyeletét — ha már az ő verse van a sírkövén. Van egy momentum, amely különösen erősíteni látszik azt a feltevésünket, hogy Tompa megfordult a kemecsei temetőben. Ugyanis a sírmelék harmadik oldalán levő írás mintegy felhívja azokat, akik a sírkőhöz zarándokolnak, hogy nyújtsanak vigaszt a gyászolóknak. Egészen rávall Tompára, hogy a vers megírásával tett eleget e szomorú kötelességének. A költeményben elfáradt zarándoknak, idegen vándornak nevezi magát, amit nemcsak költői képnek tekinthetünk, hanem a közvetlen és személyes kegyeletadásra való utalásnak is. Az emlékező — elmélkedő sorok egyértelműen utalnak a leány halálának körülményeire és a költő és a halott viszonyára. Nem értél sok bút s örömöt; Korán jött élted alkonya, Hogy légy a sír menyasszonya. . . E sorok nemcsak pontosan ráillenek Mikecz Juliannára, hanem a harmadik gondolatilag meg is egyezik a sírvers egyik változatának utolsó sorával: Levek az ég menyasszonya. Azt is kifejezi Tompa, hogy a megholtat életében nem ismerte: Lehervadt ékes rózsaszál, Mosolygásod nem ösmerém, Míg a tavasznak idején Az életfán virágozál! Utal arra is, hogy sem rokoni, sem szomszédi kapcsolat nem fűzte az elhunythoz, csupán idegen vándorként emlékezik róla. Akár járt Tompa Kemecsén és a közvetlen kegyeletadás kifejezéseként született a vers, amint azt igazolni igyekeztünk, akár távolból küldött vígasztalásnak szánta — mindenképpen úgy tarthatjuk számon a Halott felett c. költeményét, hogy azzal a kemecsei Mikecz Juliánná emlékét idézte. A másik sírvers a gávai temetőben, Soldos Borbála sírkövén olvasható. A verset először Busa Margit tette.közzé 1958-ban.

60 E vers keletkezésére ós szerzőségére nincsenek olyan pontos adataink, mint a Mikecz Juliánná sírversére vonatkozóan, azonban Busa Margit alapos feltáró ós elemző munkával kimutatta, hogy ez a vers is Tompától ered. Eredményeit itt csak a megyei vonatkozások teljes számbavétele végett összegezzük röviden. Tompa, felesége révén rokonságban volt a Gáván elhunyt Soldos Borbála családjával. A költő felesége, Soldos Emília unokanővére volt az elhunyt kislánynak. A gávai Soldosok családi hagyománya azonban úgy tartotta, hogy a költő már házassága előtt ismeretségben volt a Runyáról, a Soldosok ősi fészkéből Gávára szakadt Soldos Jánossal és családjával. Busa Margit: Tompa Mihály ismeretlen versei. Irodalomtörténet, 1958. 2. sz. 267—273. о 249