A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Banner János: Emlékezés Létay Balázsra

gósítás előtt való napon, mindenét otthagyva Németországba szökött. De sietve hagyta ott Németországot is, mert tudta, hogy új kötelességek várnak rá. Alig vonult be ezredéhez, az északi harctérre került. Széleskörű nyelvismeretével segédtiszt lett, de mikor azt jelentették, hogy hiányzik egy szakaszparancsnok, parancsot nem várva maga foglalta el annak helyét és augusztus 25-én fényesnek Ígérkező tudományos pályáját, legszebben ívelő kezdetén kettétörte a halál. Mindenki azt hitte és látta, hogy Létay Balázs pályáján 1914 decembere fogja jelenteni azt a pontot, ahol hát végig csiszolt tudásával megkezdheti azt a munkát, amely a keleti magyar régészeti intézet felállítására vezet. De a végzet másként akarta. A 100 éves Jósa András Múzeumban nem Létay Balázs volt az egyetlen erdélyi ember, aki munkatársként dolgozott a fáradhatatlan alapítóval együtt. Nem volna teljes ez a megemlékezés, — ha csak névszerint is — ne említenénk Cserni Bélát a gyulafehérvári múzeum érdemes igazgatóját, aki máig is elismert kutatója volt Apulumnak és a dáciai római emlékeknek. Számottevő munkáiról szólva utalunk a bibliográfia adataira. Erdélyben jól elindított, s részben befejezett munkát hagyott ránk, de Nyíregyházán csak rendező munkát végzett. Létay Balázst itt bevégzett — a nehéz körülmények között alapot teremtő -— tudományos munkája és a kettős jubileum helyezi előtérbe. A Jósa András Múzeum büszke lehet arra, hogy a nagyrahivatott, korán elhalt fiatal régész első önállóan végzett munkájának kéziratát őrzi 1909-ben elkészített leltárában. A kettős évforduló alkalmával fájó kegyelettel és elismeréssel gondolunk emlékére. BANNER JÁNOS Irodalom Posta Béla, Létay Balázs. Dolg. 6/1915/131-től 132. — Létay Balázs oki. középiskolai tanárnak az Érmészeti és Régészeti Intézet osztályarchaeologusának a harctéren történt elhunytáról. Acta univ (Kolozsvár 1915) Faso I. 86—89. — Levél Létay Balázs atyjához, Létay Lőrinc úrhoz. Unitárius Közlöny. 28/1916/71—81. 223