A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Banner János: Emlékezés Létay Balázsra

a munkát, tudást megkövetelő apa gyöngéd, de ha kellett, keménykezű irányítását, a háta mögött pedig harcra kész erős védelmét érezte. Ebbe az egységes szellemben nevelt környezetbe került Létay Balázs, két évi tanulás után — további tanulásra, 20 éves korában. Hogy professzora mennyire megbízott jellemében, munkaképességében és munkája eredményességében, azt éppen az anyaintézettől olyan távol, Nyíregyházán levő múzeumban rábízott felelősségteljes munka, s annak maradéktalan elvégzése igazolja alig egy esztendő múlva. Jósa idézett jelentéséből kitűnik, hogy a Létay által készített volt a múzeum alapleltára, még akkor is, ha a feljegyzések régebbi időre is visszamennek. Nem kétséges, hogy a jó előiskola ellenére, Jósa András sok mindenre megtanította, a kis vidéki múzeum nyomorúságát, az értelmiség túlnyomó részének nagy akadályt jelentő közönyét, addig nem ismerő fiatal régészt, aki mindazért becsületesen végzett munkával fizetett, noha tudta, hogy itt szerzett ismeretei nagyon távol vannak attól a céltól, amely felé az intézet terve szerint haladnia kell. Posta Béla pontos iskolája után, amely a numizmatika apróságain s a fizikumot megpróbáló ásatásokon keresztül vezetett, vitt Létay életcéljához, a keleti régészethez is. Szellemi képessége, hihetetlen munkabírása és kitartása, valósággal predestinálták erre. Az idegen módszerek és keleti nyelvek tanulása a mezopotámiai éghajlat leküzdése nem állította volna olyan feladat elé, amelyet könynyen el ne végezhetett volna. Megvoltak benne mindazok a képességek, amelyek erre a célra szükségesek. És erre a munkára készült ismert kitartásával ha figyelték munkáját, ha megbízva benne magára hagyták. Belenevelődött, hogy ott ahol ő dolgozik, neki kell meglátni a feladatokat, neki kell cselekednie, de a felelősséget sem osztja meg vele senki. A Magyarországon akkor feltalálható szakirodalom alapos tanulmányozása után, a párizsi majd londoni gyűjteményekben ment dolgozni, ahol egész lelkével folytatta kiszabott feladatát. Ott végezte azt az alapos munkát, amely két és fél hónap alatt képessé tette arra, hogy könnyebb ékírásos szövegeket olvasson. Igyekezett megfejteni a kezébe került emlékeket. Ott állította össze azt a hatalmas bibliográfiát, amelyet 1914 július 6-án, tanulmánynak is beillő levélben küldött atyai mesterének. Örök kár, hogy ez a levél, a háború alatt elveszett, mert ez mindennél jobban igazolhatná azt, hogy mestere nem tévedett akkor, amikor tehetséges tanítványát ezen az úton elindította. Még alkalmam volt annak idején látni és a szegedi egyetem barátai egyesületének egyik szakgyűlésén be is mutatni azt a levelet, amely igazolta, hogy Posta Béla elgondolása nem volt utópia. Meg volt hozzá a mindennel felfegyverzett fiatal, méltó tanítvány. De a pénz még nem volt meg. Létay hazakerült jegyzetei, amelyekben megkezdett munkák is voltak, vaskos kötetekre rúgnak. De hova lettek? És mi lehet mindez ahhoz képest, amit hatalmas memóriája megőrzött? De alig telt el egy hónap a jelentés megírása után, a londoni önként vállalt munkát félbeszakította a háború fegyverbe hívó szava. Angol barátai figyelmeztették, hogy maradjon Londonban, de ő, éppen ezért, az angol moz222