A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Banner János: Emlékezés Létay Balázsra

EMLÉKEZÉS LÉTAY BALÁZSRA A Jósa András Múzeum alapításának 100. évfordulójára gondolva, nagy örömmel olvastam Kiss Lajosnak A Szabolcs Vármegyei Múzeum Története c, 1965-ben, a Múzeumtörténeti sorozat II. számaként megjelent munkáját, amely az alapítástól, 1868-tól, 1918-ig terjedő, mindig küzdelmes évek — mondhatnám — krónikáját adja. Nem kerülte el a figyelmét sem a limbusban talált aprólékos feljegyzés, sem a helyi sajtóban megjelent legkisebb adat sem, amely ennek az ötven esztendőnek áldozatos munkáját hivatott megörökíteni. Jó része olyan ezeknek a közléseknek, hogy csak olyan ember figyelhetett fel rájuk, aki a múzeumnak nevet adó Dr. Jósa Andrásnak nemcsak öreg korában volt hasznos ós nagyrabecsült munkatársa, de a két ember testében ugyanaz a magyar lélek lakott. Olyan két ember akit a fajtájához való ragaszkodás, annak küzdelmes múltja, nehéz jelene ós a bizonytalannak tűnő jövője iránti aggódó érdeklődés egyaránt áthatott; akik nemcsak megértették, de meg is becsülték egymás munkáját. Nem mindennapi adottság az egy fedél alatt dolgozók népes táborában. Ebben a — magyar múzeumok múltját is példázó — krónikában lapozgatva, hírlapi cikk idézése vonzotta magához a szemeimet. A cikk Jósa András 1909. évi múzeumi jelentése egy részének szószerinti szövege. Legyen szabad ezt az idézetet itt is szószerint átvenni onnan, ahonnan Kiss Lajos is vette: a Nyírvidék 1910. szeptember 16-án megjelent számából. „Dr. Posta Béla és Mihalik József ajánlatára — írja a cikkben Jósa András — a Szabolcs vármegyei Múzeum mintegy 7000 tárgyai leltározására és korszakok szerinti rendezésére küldötte ki (a NKOF) aranyosrákosi Létay Balázst a kolozsvári múzeum segédarchaeológusát támogatásomra, mert magas korom és látóképessógem tetemes fogyatkozása miatt, bugafővel erre képtelen lettem volna. Létay Balázs 7 hét alatt nem tekintve a hivatalos órára, vasárnapra, ünnepnapra, kora reggeltől kezdve késő estig dolgozott. A múzeum leltárát, korszakonként csoportosítva, ő készítette el, és az összes tárgyakat leltári számmal ellátta. Nem csak leltározott és korszakonként rendezett, de sepregetett, porolt is, mert hát a múzeumnak külön szolgája nincs." Eddig a Nyírvidék idézete. Ehhez Kiss Lajos még hozzáteszi: „Jósa András később is — a világháborúban történt halála után is — szeretettel emlegette ezt a kiváló tehetségű székely fiút." Erről, a Jósa András Múzeum 100 éves történetéhez, komoly okmány szerkesztésével •— a leltározással — hozzátartozó székely fiúról — négy évig volt egyetemi évtársamról — úgy gondolom méltó dolog lesz megemlékezni, a jubileum alkalmával és egyúttal születésének 80. évfordulójára. Annyival is inkább kötelességemnek érzem, mert — bár a Szegeden meg219