A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Magyar Kálmán: A nagykállói vár XV. századi pecsételt kerámiája

A XV. század első éveitől az oklevelekben gyakran említett Várdayak, a XV. század első felében már az uralkodó bizalmasai közé tartoznak.

111 Szabolcs vármegyében 1446-ban kisvárdai Várday Miklós nagyhatalmú úrral Kállay Lökös János osztozik a főispáni székben.

112 Várday Aladár nagybátyja István, 1454-ben erdélyi prépost, utóbb kalocsai érsek és főkancellár, 1468ban pedig bíboros: a családfeje kezdi építtetni a kisvárdai várkastélyt 1465-ben. A Várdayak itteni építkezése alapján (1465-—1475) képzeljük el a Kállayak Nagy kálióban épített várkastélyának munkálatait is. Azt kell vélnünk, hogy a nagykálloi Kállay-várkastély sem lehetett nagyméretű — talán éppen ilyen befejezetlen, könnyen lerontható családi erősség volt — Országos példa is az egyben, hogy főuraink megerősödve, terjedelmes birtokaik védelmére, valamint hatalmuk jelképéül kúriának, várkastélynak, várnak építéséhez is ebben az időszakban fognak. A Kállayak 1457-ben kaptak engedélyt várkastélyok építésére, anyagi erejük, kiváltságaik révén a Várdayak 1465—75 között építik fel a kisvárdai várkastélyukat.

113 Ez az összehasonlítás is jól mutatja, hogy Szabolcs megye fő birtokosai a Kállayak, Várdayak és a Báthoriak közül, főleg a két előbbi fejlődésében hasonló és ellentétes (kisebb mértékben) tendenciák, vonások megfigyelhetők. S méginkább érthető lesz az, hogy a XV. század második felében a paraszti árutermelés számottevő kiszélesedése mellett miért kezdődik egy új jelenség, hogy a földesurak növekvő része a paraszti munkával előállított termékek piaci értékesítésébe kezd bekapcsolódni. Hiszen nagy birtokaik ellenére is gyorsan befolyó összegeik kevésnek bizonyulnak — éppen az ilyen építkezésekhez is. Ugyanakkor a mezővárosok: Nagykálló, illetve Kisvárda ipara kezdi elérni a céhes szervezetnek, főként a városok iparára jellemző formáit. Városias jegyeket mutat, hogy Kisvárdán a lakosságnak csaknem a 20%-át iparosok és kereskedők tették ki. 1468-ban a polgárság szabadalom levelet is kap Várday Istvántól.

114 Ennek ellenére a kereskedők és iparosok azonban még bizonytalan jogállású és a földesúrtól is erősen függő réteg benyomását keltik. Hasonló lehetett a helyzet Nagykállóban, hiszen itt az országos fejlődést megállító mohácsi vész nyomán csíráiban a XVI. századból, de főleg a XVII. századból tudunk céhes társulásokról. A nagykálloi céhek kiváltságlevelei mind az 1616—1654-es évek közötti időkből valók.

115 Az oppidumokban élő kézművesek számának, s főleg számarányának vizsgálata a munkamegosztás folyamatának vizsgálatával kell párosulnia.

116 Országos viszonylatban is megállapítható a kisvárdaihoz hasonló 20%-os arány.

117 Az iparosok számarányait tekintve, tehát a mezővárosok alig maradnak el a civitasok mögött. Elmaradnak azonban a mezővárosok kézművesei, akik idejük jórészét mezőgazdasági munkával töltötték, abban, hogy mesterségbeli 111 Éri I., i. m. 8. 112 Nagy I., i. m. 12. 57, uő, i. m. 6. Pest, 1860. 35. 113 Éri I., i. m. 8—14. 114 Éri I., i. m. 7. us Borovszky S., i. m. 153. 116 Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp. 1965. (Értekezések a tört. tudományok köréből 37.) 32. 117 Bácskai V., i. m. 35. 112