A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Magyar Kálmán: A nagykállói vár XV. századi pecsételt kerámiája

tudásukat nem tökéletesíthették olyan mértékben, mint a városi iparosok.

118 Ennek ellenére úgy tűnik, mintha a XV. században lenne a legkisebb távolság a nyugati országok és Magyarország fejlődése között. A valóságban azonban arra volt szükség, hogy a belső piacra termelő, egymással és a falvakkal szoros kapcsolatban álló városok sűrű hálózata alakuljon ki.

119 Városaink kialakulása azonban már akkor megy végbe, amikor az iparcikkek keresletét már fedezte a külföldi kézműipar. A városok gazdasága, ezért nem anynyira az iparra, mint inkább a közvetítő kereskedelemre épül: külföldi iparcikkeket hoznak be s magyar mezőgazdasági árut szállítanak helyette. Ami az uralkodóosztály, a vagyonosabb rétegek igényének megfelelő fényűzési cikkeket illeti, ezek előállítóit a század második felében már csak ritkán, főleg a városoktól távol eső nagyobb oppidumokban találhatjuk meg.

120 A mezővárosokban a XVI. század elejére már ezek az iparágak megfogyatkoznak (ötvös stb.) termékeiket a földesúr nyilván a városokban, vagy mind az alsólendvai uradalomban az élénk forgalmat lebonyolító osztrák kereskedőktől szerezte meg.

121 Megállapítható az is, hogy az iparcikkek kereslete nő, de ezek fő vásárlója, az uralkodóosztály szükségleteit főleg külföldi termékekkel elégítette ki.

122 Mind a kisvárdai, mind a nagykállói földbirtokos család, valamint a lakosság a kevésnek bizonyuló, rosszabb minőségű helyi iparcikkek mellett a külföldi, sőt az országos nagy kereskedelmi központok által szállított különféle jobb minőségű darabok vásárlására szorult. Az országos kereskedelemre ós iparra jellemző lesz az, hogy a céhek megerősödésükkor, már a XV. század elején harcolnak a külföldiekkel való társulás ellen, a külföldi kereskedőtőke közvetítése ellen a hazai piac védelmében. Szabolcs megyében, közelebbről Nagykállóban éppen a céhes állapotok hiánya miatt sem kerülhetett erre sor ebben az időben. A konkurrencia elleni küzdelem arra késztette a mezővárosi iparosokat, hogy városi társaikhoz hasonlóan összefogva, szervezetten lépjenek fel érdekeik védelmében. Éberen őrködnek afelett is, nehogy különleges minőséggel, újfajta díszítések alkalmazásával csábítsák el egymástól a vevőket.

123 Mivel fazekast többnyire a mezővárosokban egyet-egyet találunk,

124 ezek a céhszabályok bizonyos típusárak kialakulásához vezettek. Ezt az állapotot kihasználják a külföldiek, hogy különleges és díszes darabok előállításával hódítsanak a magyar piacokon. Az ország kelet körzetében fekvő Kallón keresztül egyrészről Tokaj felől Cserkeszen és Császárszálláson Szatmár-Németiig juthatott a kereskedő, míg Debrecen—Ungvár—Munkács—Beregszász felé vezető nagyforgalmú úton haladhatott elsősorban Csehországba, ezek révén Kalló jelentős kereskedelmet bonyolított le a XV. század második felében. A keleti körzetek központjának azért Nagyvárad számított elsősorban. A nagyváradi vásárok jelentőségét földrajzi helyzetük adta meg. Várad 118 Uo. 39. 119 Uo. 8. 120 Bácskai V., i. m. 40. 121 Uo. 45. 122 Uo. 17. 123 Uo. 55. 124 Bácskai V., i. m. 49. 8 Évkönyv 113