A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Magyar Kálmán: A nagykállói vár XV. századi pecsételt kerámiája

Egyed ós I. Mihály voltak a kallói ill. a semjéni ág megalapítói. Koroknay Gyula véleményével: a Semjén/Kálló-Semjén nemzetségi központtal szemben, az Ubult megelőző ősök központját a Büd környékén levő nemzetségi monostor és földvár környékén kereshetjük. Ubul fia II. Egyed szabolcsi comes Nagy kallóban, I. Mihály ugocsai comes Nagysemjénben (Kállósemjén) tartotta központját. Történészeink által Kalló-Semj énbe ül. Kérsemjénbe utalt I. Mihály 1285—1289 között épült várát mi Panyolára helyezzük.

89 Ez azonban leletünk szempontjából semmilyen módon nem jöhet számításba, mivel 1290-ben már lerombolták. A család, amely felemelkedését elsősorban IV. Lászlónak köszönhette, a pártharcok (1290—1317) pusztításai ellenére I. Károly Róbert idején II. Egyed fia Iván szabolcsi comes révén újra megerősödik. Nagykálló ekkor már a Kállay-család központja. 1315 körül hetivásár tartására kap jogot,

90 amit 1325-ben a király mógegyszer megerősített.

91 Ez a jog nem avult el, mint a kállósemjéni (1290-ben), sőt Debrecennel is bírta a versenyt és a középkor későbbi szakaszában komoly kereskedelménél fogva V'ásáros-Kalló nevet viselte. 1323—24-ben Filep nádor Szabolcs vármegye megyegyűlésót Kallóban tartotta már. Ugyanitt tartották 1329-ben Drugeth János elnöklete alatt. A XIV. században lesz állandó közgyűlési hellyé Nagykálló és Kisvárda?

2 A főispán székhelye esetről esetre változott, ellenben az alispán 1319-ig К araszon, majd ettől kezdve kevés kivétellel az egész középkoron át Kallón ítélkezik. Ebben a korban tehát Kalló már állandó megyeszékhely volt. Egyháza, a nagykállói plébánia Szabolcs vármegyében kétségkívül a legelőkelőbb volt, tagjai többnyire esperesek. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a XIV. sz-i Szabolcs vármegye közigazgatásilag központi helyei elsősorban Nagykálló, Kisvárda és végül Nyírbátor volt. Nagykálló, mint megye- és alispáni székhely, vásároshely, esperesi jogú egyházas hely, Kisvárda alispáni székhely és ugyancsak vásároshely?

3 ugyanakkor alesperes jogú egyházas hely, Bátor pedig árumegállító jogánál fogva kiemelthelyzetet élvezett, bár egyházában csak plébános jogú volt. A XIV. század közepétől a Balog-Semjének Kállay és Semjéni ága, tehát a későbbi Kállay-család tagjai között országos tisztségviselők nincsenek. Szabolcs megyében sem töltenek be a XIV. század közepétől magasabb hivatalt.

94 Helyette a család viszonylag „csendesebb" gyarapodása következik.

95 A Nagy Lajos halálát követő zűrzavaros trónharcok idején a királynőket, illetve Zsigmondot támogathatta a család: 1390-ben Zsigmond Kállay István érdemeiért Kallón évi vásár tartását engedélyezi.

96 Említettük már, hogy a 89 Ld. a 87. jegyzetet. 90 Karácsonyi J., i. m. 194. 91 Uo. 92 A vármegye két alispánja közül az egyik Nagykállóban, a másik Kisvárdán székelt, mint Felső- és Alsó-Szabolcs külön székhelyén. Szabolcs vármegye, (szerk. Borovszky Samu) MVV. Bp. ó. n. 231. 93 1357-ben emberemlékezet óta tartani szokott hetivásárát említik. Eri István: Kisvárda. Bp. 1965. 7. 94 I. László (1337—39) és III. Péter nevű fia 1349-ben szabolcsmegyei alispánok. 95 Borovszky S., i. m. és Karácsonyi J., i. m. 189—194. 109