A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)

Magyar Kálmán: A nagykállói vár XV. századi pecsételt kerámiája

tes irányba helyezett vágtató ló motívuma következik, mégpedig a sörényes és végén bogozott farkú típusból. A ló háta fölött a szokásos csillag motívum, alul pedig a felső három csillagág alig látszik (XXIV. t. 3). Az ezt követő azonos irányba vágtató ló pecsételésekor megcsúszott a henger, s így a másik, egyben utolsó lómotívum is feljebb került (XXIV. t. 3—4).

43 Az utolsó fél lómotívum végén bogozott farkú, az ún. ággal díszített forma. A két ló lába alatt egy csillagmotívum látszik, amely szerint, ide csak egy ló, méghozzá a végén bogozott farkú került volna. Az elcsúszás következtében az ún. 2. számú ágazott farkú megegyszer felkerült díszítőmotívumként, s így alakult ki itt a vadállat ábrázolás után következő 4 vágtató ló. A bepecsételt mintasor (motívumsor) képlete tehát: ragadozó + ló + ló + ló + csillag+ ló + kereszt-\- ragadozó + ló + ló + ló és a fül. A hengerre végsősoron, tehát a ragadozó, a bogozott farkú ló, az ágas farkú ló, valamint a bogozott farkú ló került. Végül vezérmotívumként az a ló szerepelt, amely fölött (ill. mögött) a kereszt jelet találjuk. Tehát összesen 5 motívum volt rajta és nem 4, mint azt Höllrigl József megállapította. A fazekas ilyenképpen a fültől jobbra kezdte el a hengerelést, s így haladt az edény közepe felé, ahová éppen az említett vezérmotívum került. A henger fordulata után ismét a ragadozó majd a három ritmikusan tagolt rendszerű ló motívumai következtek. A fül helyére került volna a ló + keresztmotívum. Már ebből a rendszerből megállapíthatjuk, hogy egy igen fejlett kompozíciójú darabbal van dolgunk. A kompozíció kialakítása a negatív kifaragóját (kialakítóját) dicséri elsősorban. Hiszen széleken a támadásra készülő, a lovakat nyugtalanító vadállatok fogják közre a lovas díszítő mintát, amelyek mint díszítőmotívumok is élénkítőleg hatnak. A mester ezt a ritmust középen zárta le egy ún. vezérmotívummal: egy végén bogozott farkú lóval, amelyet az előző mintasortól a csillag választja el és egyben össze is kapcsolja. A kereszt kiemelt helyzeténél fogva értékes mesterjegyként kezelhető, amely az eredetre illetve a műhelyre is választ adhat. Élénkítő és egyben művészi a vadállat bundájának ágazatos jelzése, míg a lovak harmonikus ritmusát a csillag és az ágak váltakozó ritmusa, valamint a lófarok kiképzése adja. Végsősoron minden második motívum egy új formát mutat, s ez adja a harmonikus lüktetését a bepecsételt mintakincsnek. Az elcsúszás ellenére is a fejlett kompozíció egy gazdag tapasztalatokkal rendelkező, komoly iparművészeti szinten dolgozó műhely termékének fogható fel, s ez egyben jelzi a megrendelő ízlését és anyagi erejét. Az eddig előkerült darabok alapján, valamint a központi helyek fazekas emlékei alapján a XV. századba helyezhető.

44 A kereszt a bécsi fazekasműhelyek jegyei között található meg ilyen formában.

45 Az anyag, a fényes bevonatú, szép kivitellel készült forma, ha nem is pontosan ebben a megjelenésében, főleg a németországi, illetve a bécsi műhelyekben készült áruk jellemzői. Darabjaink fő vonásait más ország fazekas termékei között eddig még nem fedezhettük fel. 4;! A felül ágas és alul az elcsúszás miatt ép csillagot mutató motívum után (a lófarok talán bogozott). 14 Holl Imre: A külföldi kerámia Magyarországon. (XIII—

XVI. század) BpR. XVI. (1955) 147—191. Uő. BpR. XX. (1963) 335—388. I., Holl: Mittelalterliche Funde aus einem Brunnen von Buda. Bp. 1966. 7—71. 45 Holl I., BpR. XVI. 180. 53. képen látható 37-es típushoz áll közel. A keretelés hiányzik darabunkon; a művész valószínűleg nem akarta felbontani a kompozíciót ezzel. 104