A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 11. - 1968 (Nyíregyháza, 1969)
Magyar Kálmán: A nagykállói vár XV. századi pecsételt kerámiája
A dombormű futó lovak egymásutánját ábrázolja felül zegzugos vonallal leszegve. E dísz a dombormű negatívjával ellátott henger benyomása illetve lehengerítése által jött létre. A negatívon 4 ló volt bevésve, úgy, hogy az edényen a henger másfélszer gördült végig. A dombormű egyik vége zavaros képet ad, a negatív ugyanis a lehengerítésnél kissé elcsúszott. 41 Bárányné O. Magda leírása elég szűkszavú (a monografikus tanulmányoknak megfelelő), így jól megfigyelhető, hogy Höllrigl nyomán dolgozott, mikor megjegyzi: ,,új fejlettebb díszítési móddal találkozunk: a hengerrel benyomott dísszel." A „kisvárdai" karcsú talpú, duzzadt testű darab vizsgálatánál, annak testén hengerrel benyomva vágtató lovakat ábrázoló friz fut körül, zegzugvonalas felső lezárással. 42 Mi hiányzik mégis összefoglalóan ezekből a leírásokból? A leírások az anyag, a forma, a díszítés vonatkozásában elégségesnek látszanak, hiszen tartalmazzák a leglényegesebb jegyeket. Ezek a jegyek azonban se a motívum, se a pecsételés, sőt a műhely megfejtéséhez is kevésnek mutatkoztak. Tehát olyan jegyeket kell keresnünk, amelyek ebből a szempontból segítenek továbblépni. A fülcsonktól jobbra haladva a felül fogsoros illetve alul egyenes, vastag, simított keretű vonalba zárt motívumok rendszerét alapos vizsgálattal a következőképpen lehet feltárni. Ha az említett irányba haladunk az edényen, kezdő motívumként egy magasnyakú, erős szőrrel ellátott (amit az ágazatok jelölnek) állat látható. (XXIV. t. 1) Testalkata, valamint hosszú, felfelé kunkorított, sörtózett farka inkább vadállatot (esetleg párducot) sejtet. A vadállat hasa alatt csillagdísz felső része látható. Tőle jobbra egy ellentétes irányba vágtató sörényes ló következik, sima, végén bogozott farokkal (XXIV. t. 1). A ló hátánál a hajlat fölött csillagdísz, alul pedig ennek felezett párja látható. Az említett lótól továbbhaladva (jobbra) egy hosszú ágdísz alatt egy ugyancsak sörényes, de már elágazó vonalakkal díszített ló farokkiképzéssel mutatkozik. A csillag helyett felül ágdísz van, alul a fél csillag megtalálható (XXIV. t. 1—2). A negyedik pecsételt figura ismét egy ló, felül ágas dísz keretezi, alul csillag. Sörénye az ismert ágas díszítésű, farka azonban a végén csomóra kötött (XXIV. t. 2). A ló mellső lábainál szemben csillag van középen, amely mintegy lezárja az első kompozíciós egységet. Vele szemben az említett vadállattal azonos (XXIV. t. 1) irányt követve (balra néző) egy ugyancsak vágtató ló következik ez a következő egység első motívuma, amely ellentétes irányú az eddigi lófigurák irányától (XXIV. t. 2). A sörényes ló végén bogozott farka felett egy kereszt motívum látható. Tehát a közéjjső rész, a csillag utáni figura felett egy az irodalomban eddig nem szereplő jel, a kereszt látható (XXIV. t. 2). Ez a motívumok (csillag, ág) ismétlődése során, csak egy esetben fordul elő, s ezért kiemelkedő, s fontosabb jelzésként alkalmazott bélyegmintának tartható, amely mesterjegyként is kezelhető. Kiemelt, középső helyzete is ezt bizonyítja, s így semmiképpen sem tarthatjuk egyszerűen díszítő motívumnak. A keresztes motívum alatt levő ló után, az edény mintasorában kiindulási mintának vett magasnyakú, hosszú befeléhajló, ágas farokkal és testtel jelölt vadállat következik (XXIV. t. 3), az említett lóval azonos irányba fordulva. A vadállat figurájától ellenté41 Uo. 463. 42 Höllrigl József szerint „egyedülálló dekorációja keleti hatásról tanúskodik, melyet talán a Szíriát járt magyar izmaeliták közvetítettek, i. m. 463. 103
