A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

Tanulmányunkban a nyírségi gyűjtésünk mellett a Jósa András Múzeum adattári anyagát és a készülő Magyar Néprajzi Atlasz idevonatkozó adatait használtuk fel. (Az Atlasz szerkesztő bizottságának és gyűjtőinek ezúton is köszönetet mondunk a nyújtott segítségért.) Ahhoz, hogy a lidércnek a hagyomány által felvetett problémáit tisztázzuk, szükséges mindenek előtt magával a néphit, a képzelet szülte lény nevével, a lidérc szóval foglalkozni. A szó megfejtését nyelvészek, etnográfusok egyaránt megkísérelték. A lidérc szóról az első adatunk 1482-ből van: személynévként — Paulus Lidércz — fordul elő (írja a Szarvas Gábor — Simonyi Zsigmond Magyar Nyelvtörténeti Szótára). Kielégítő magyarázatot Bárczi: Szófejtő szótára sem tud adni a szó eredetére. A leggyakoribbak: Lodovérc, lucvér, ludvérc, mimitke, mitmit, tüzes ördög, lángos, tündelevény, tündemény, födi ördög, iglic, ihlic stb. elnevezések. Ipolyi a szót úgy próbálja megfejteni, hogy egyik leggyakoribb elnevezését : a ludvércet összetett szónak fogja fel, lúd és vére. A lud utalna a szárnyas madáralakra, a vére szóban vérszívó tulajdonságát véli felfedezni. Az ihlicből az ihletés szót következteti ki, s ezt írja: „a magyar mytosnak egy sajátságos eredeti madár alakú ihlető lénye lappangana. . ." Az iglic elnevezés a hitregei igézés cselekvésből volna származtatható.

2 Kandra Kabos írja a Magyar Mythologiá-ban: „Borovszky Samu a németektől kölcsönzött szónak vallja, Edelschpacher szláv eredetét bizonyítja.

3 S csakugyan sem a finneknél, sem a többi rokonnépnél a neki megfelelő hitregei alakot nem találunk. Népünk hagyományában azonban annyira meghonosodott, hogy a kölcsönvételnek csak annyiban van nyoma, hogy a hagyomány e tekintetben nem egységes."

4 Végül is a legmeggyőzőbb Kniezsa fejtegetése, mely szerint „nagyon valószínű, hogy szavunk egy szláv ljudotvarc emberarcú megfelelése. Megvan az ócsehben. Ebből a jelentésből a magyar szó pontosan levezethető. Jelentéstanilag szintén nincs nehézség: a néphit szerint a lidérc olyan madár, mely ember alakot is szokott ölteni. A baj azonban az, hogy a cseh adaton kívül máshonnan nem igazolható."

3 Móór Elemér a következőket jegyzi meg a lidérccel kapcsolatosan: ,,A magyar és a magyarországi szláv lidérchit minden esetre sok vonásában egyezik, részint a német néphit Alp v. Mahr-(t) néven ismert alakjával, részint a német kobold-hittel. . . . Megemlékezik például Róheim arról, hogy Ipolyi egy adata szerint a Csallóközben a lidércet iglicnek is hívják. E szó több szempontból is érdekes: Nem kétséges, hogy szláv eredetű „kis tű" jelentésben. A német népi hiedelem szerint pedig az elfogott Alp vagy Mahrt tűvé vagy szalmaszállá szokott átváltozni. Nevezetes azonban az iglic szónak hangalakja is: ha e szó tót eredetű — más szláv nyelv pedig a Csallóközben aligha jöhet tekintetbe-, akkor ez az elnevezés még a tót g>h hangváltozás előtt, vagyis még a XII. század előtt került a magyarba. A lidérc szónak kielégítő magyarázata nincs. Valószínűleg egyházi eredetű, amint egyáltalá2 Ipolyi Arnold, Magyar Mythologia. Pécs. 1854. 230. л Kandra Kabos, Magyar Mythologia. Eger 1897. 179. 1 Trócsányi Zoltán, Hasthenko F. A. Lansisuomalaiset tautien loitsut: Ethn. XXV, (1914) 250—254. 5 Kniezsa István, A magyar nyelv szláv jövevényszavai. Bp. 1955. 684—685. 184