A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

ban nem kétséges, hogy az egyháznak az ördögfélékben való népi hiedelmek kialakulásában jelentős szerepe volt."

6 Róheim Géza megállapítja, hogy a lidérchit a magyarral szomszédos szláv, germán és román népeknél egyaránt előfordul. A tótok ugyanolyan módon tesznek szert a zmok-ra, mint a csallóközi magyarság a lidércre. Morvaországi hit szerint a fekete tyúk tojásából maga az ördög kel ki. Deslawenben a kobold nagypénteki fekete tyúktojásból lesz. A beregmegyei rutének apró tojásból keltik a lidércet. Sabbioncello-ban a „mora" tarka tyúk gyanánt jár az ifiakhoz és megnyomja őket. Boszniában a lidércet kiköltő lány szerelmi viszonyban van a lidérccel, mint a magyarban. A magyar és délszlávhoz járul a távolabbról rokon csuvas tüzeskígyó, meg a kirgiz, kazáni és krími tatár „albaste", mint elháló illetve megnyomó szellem.

7 A lidérc régi írott forrásainkban is előfordul.

8 Zrínyi eposzában lángoló kísérteti lényként jelenik meg: „mint tüzes lidérc száll le az fölhőbül, kinek lángos farka szikrázik sok tűztől"

9

. Komáromy a Magyarországi boszorkányperek oklevéltárában egy 1673as marosszéki per kapcsán írja: „Fekete Andrásné pereli Kovács Istvánnét, mert ez őt boszorkánynak, hamis hitűnek, kanczahitűnek, lüdérczesnek mondotta." Szabó Kató 1584-ben Kolozsváron lidérc tartásáról vallott. Marosvásárhelyen a gyermeket „lüdérczek s boszorkányok" rontották meg. (1752)

10 Szirmay Szatmár megyéről szóló monográfiájában a lidércet azonosítja az ördöggel. A boszorkányok lidércen járnak a Szent Gellérthegyre. A lidércmadár „mint az iromba tyúk nappal ágyok alatt volt, éjszaka vélek hált és közösködött, sorba tartották sótalan kását adván néki enni."

11 Egy XVIII. század elejéről származó kéziratban (Boszorkányok examene és Fassiojok) olvashatjuk, hogy a boszorkányok „A virit az embernek lud tallun szokták színi", azaz vérszívó tulajdonsággal rendelkeznek, mint némely területen a lidérc is.

12 Czuczor-Fogarassy szótárában a lidérc: „A népnek babonás hiedelme szerént általán am. tűz alakban bolygó, embereket ijesztő, néha csábító gonosz szellem . . . tüzes ember. . . a hamis földmérők lelkei. . . az embernek pénzt hord, némelyeket álmaikban gyötör, megnyom."

13 Luby Margit adata szerint a ludvérc nagy lud lábbal bíró tüzes madár, mely repülés közben tüzet gerjeszt. Különféle alakot ölthet.

14 így felveheti nyomórúd, borona, karó alakját is. Kecskeméten „tüzes gombolyag"-nak nevezik. Kalotaszegen ördögnek, Aranyosszéken boszorkánynak tartják. A göcseji nép hiedelmében élő földi ördögök piros mentében járnak.

15 Ludvércek ezek is, szolgálatot teljesítenek gazdájuknak, csakhogy itt a lidérc 6 Moór Elemér, A szófejtés és néprajzi kutatás kapcsolatához: Nyr. 73. (1949) 222. 7 Róheim Géza, Magyar néphit és népszokások. Bp. é. n. 96—97. 8 Bornemisza Péter, Ördögi kísértetek. Bp. 1955. 204. 9 Ipolyi Arnold, i. m. 232. 10 Komáromy Andor, Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. Bp. 1910. 124, 541. 11 Szirmay Antal, Szathmár vármegye I. r. Bp. 1809. 81. 12 Jósa András Múzeum adattára. 789 Nr. 396. 13 Ozuczor Ferenc—Fogarasi János, A magyar nyelv szótára. III. Bp. 1865. 1489. 14 Relkovic Davorka, Aesádi vasmegyei néphit és szokások: Ethn. XLI. (1930) 50. 15 Gönczi Ferenc, A födi ördög: Ethn. XVI. (1905) 34. 185