A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Erdész Sándor: Gabonatároló építmények a szatmári Erdőháton

lítható legyen, s így az építés helye közömbös volt, addig az erdőháti magtárakat a végleges helyén építették fel. Azonban vásárlás, örökösödés miatt előfordult, hogy helyét változtatni kellett. A 4. sz. magtárt az új tulajdonos 1948-ban a szomszédjától vásárolta meg. A cseréptetőt leszedték, majd az épületet görgőkön (fahengereken) átgörgették. Ez a művelet 20—25 ember egy-két órai munkájába került. A társasmunkában résztvevő szomszédok, ismerősök fáradozását pálinkával honorálták. Korántsem ilyen egyszerűen szállították 1912-ben a 21 sz. magtárt, mivel a falu másik végétől kellett áttelepíteni. A fazsindelyes tetőszerkezetet sem szedhették le. A szállítás két napig tartott. A 24. sz magtár uradalmi építmény volt, a mai helyére 1940 körül, a két km-nyire levő Tibor tanyáról vontatták el. „Direkt arra a célra csináltak két fatengelyt és rönkökbül fűrészeltek bele kerekeket és négy ökörrel elhúzattuk." A szállítás így mindössze egy napig tartott. A 3 sz. magtárt csupán 30 méterrel kellett odébbtelepíteni, görgetés helyett mégis szétszedték és újból összeállították. A magtárakat rendeltetésének megfelelően, kizárólag szem-, esetleg húsfélék tárolására használták. Előfordult, hogy a tágasabb, hombárokkal kevésbé zsúfolt magtárakat más célokra is igénybe vették. A 4 sz. magtárt például a ház építésének idején, fél éven át lakásként használták. A 12. sz. magtár tulajdonosai elmondották, hogy a kamorájukban rendszeresen rostálták a búzát, vagy kenderdörzsölők idején — ha rossz idő volt — ide húzódtak. A magtárak a régi funkciójukat már elvesztették. Az épület mai használatáról mindenütt egyöntetűen szólnak: „limet-lomot tartunk benne". Akad magtár, ahol tyúkok hálnak (5 sz.), de olyan is, amelyik már a másodlagos felhasználásra sem alkalmas. A favázas magtárak elterjedésének határa délnyugaton a Szamoshát, északon a Tisza vonala. Tudvalevő, hogy Erdőhát keleti része a Román Népköztársasághoz tartozik. Az adatközlők szerint hasonló magtárak vannak a határ túlsó felén fekvő Kispeleske, Nagypeleske, Nagypalád, Szárazberek stb. községekben. Szatmár megyében az 1840-es években széleskörű takarékmagtár mozgalom indult, melyet a közigazgatási apparátus szervezett. 1817-ben és 1842ben bekövetkezett éhinség miatt — mely sok áldozatot szedett - szükségesnek látták, hogy az Ínséges időkre minden faluban tartalékot gyűjtsenek. Ez a mozgalom legelőbb az avasi járásban talált visszhangra, majd átterjedt a megye többi járásaira is. 1847-ben „Takarékmagtári alapterv Szatmármegye földmívelő népe számára" címmel röpcédulákat terjesztettek, melyben a magtár felállítására, működésére tettek javaslatot.

21 Az alapterv elgondolása szerint a magtár célj bőtermésű években a' nép fölösleg élettermésének némi részét egybegyűjteni" és „inség idejében kölcsönben adás mellett a' köznép szükségeit fedezni. . . " A tartalék alapot nemcsak a kamatból, hanem a földesurak ajándékaiból, bizonyos közföldek erre a célra történő felhasználásából is, egyre növelni kívánták. Az alapterv IV. részének 2. §-a kimondja, hogy: „A' magtárak ós górék minélelőbb közerőveli fölépítéséről gondoskodni kell. Hol a' helységeknek erdei vannak, a' megkívántató épületfák onnan megszerzendők." A 3. § javasolja, hogy: „A magtárak és górék, mennyire csak lehet, községi, vagy paptelken állíttassanak fel." Az alapterv megjelenése előtt a mozgalom legbuzgóbb szervezője, Ercsey Farkas nagyol Társalkodó, 1847. jún. 3. sz. 169—170. 212