A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Erdész Sándor: Gabonatároló építmények a szatmári Erdőháton

vaklábnak (17. sz) mondják. A talpfa felső lapján több vésett szuláp, szuláp áll, melyet neveznek oszlopnak (9, 17, 19 és 25. sz.), culápnak (14 és 15 sz.), vésett oszlopnak (21. sz.) és láb fának (12 sz.) is (sasfa). A szuláp ugyancsak durván faragott, négyszögletes alakú hasáb, két lapján bemélyítéssel. Felülnézetben fektetett H-alakú (22. kép). A szulápot, két lapjának bemélyítése 22. kép. A szuláp keresztmetszete, (a) szuláp, b) sarokszuláp). miatt rovatékoltnsük is (9 és 12 sz.) mondják. A szuláp bele van csapolva a talpfába (XXXIII. t. 2) és felül a koszorúfába. A vésett szulápokba a deszka bele van zsejépelve (7, 21 és 28 sz.), általánosabb kifejezéssel: bele van eresztve (zsilipéit). Korábban durván faragott tölgyfadeszkát is használtak erre a célra, ennek Botpaládon és Kisnaményban cseterdeszka a neve. A fenyődeszkák élei vagy simák, vagy fugásak: a deszkák össze vannak nuttolva (23. kép). Újab23. kép. A deszka éleinek nittolása. 24. kép. A koszorúfa felülnézetben, (a) fóleresz, b) stikkgerenda, e) keresztgerenda, d) koszorúfa. ban, különösen a nagymagtáraknál a deszkafalat nem zsilipelték, hanem csak szegeitek (3, 8, 13, 14, 15 és 24 sz.). A szulápokat felül a koszorúfa fogja össze. A szuláp teteje bele van csapolva a koszorúfába. A két hosszanti koszorúfán fekszenek a keresztgerendák. A keresztgerenda bele van állazva a koszorú fába. A magtár elején és végén kinyúló toldott gerendákat, melyek végei bele vannak csapolva a szélső keresztgerendákba, stikkgerendának nevezik. Az épület mindkét végén két-két sarokstikk és két-két pótstikk helyezkedik el (24. kép). A keresztgerenda felső lapjára a szarufa faszeggel van beütve. A szarufákat kokasülő köti össze (25. kép). A sátortetejű magtárakhoz négy sarokszarufa 208