A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

Erdész Sándor: Gabonatároló építmények a szatmári Erdőháton

és — az építmény szélességétől függően,mind elől, mind hátul — 1—3 farszarufa szükséges. A szarufákat lécek kötötték össze, melyre a tetőhéjazat került. A magtárak fedőanyaga a fazsindely volt, melyet időközben szinte mindenütt cserépre vagy palára cseréltek át. A két ajtófélfát alul a talpfába csapolták, felül a szemöldökfa fogta össze. Szokás volt felvésni a szemöldökfára az építés idejét (2, 22 és 26 sz.). Az ajtó vastag tölgyfadeszkából készült. A szulápokat kötésfa, kötés, más néven heveder (2 sz.), kikötőrigli tartja össze. ~25.kép. Szarufa, (a) szarufa, b) kokasülő, c) szegelés helye, d) keresztgerenda, e) koszorúfa). 26. kép. A 12. sz.kamoraalaprajza. (a) hornbár, b) lisztesláda, c) zsákok, d) eresz). A magtárak belső berendezését tekintve kétféle megoldással találkozunk. Az első, s hozzátehetjük, kezdetlegesebb tárolási mód szerint a termény hombárokba kerül. A hombár durván faragott fölgyfadeszkából készült, általában kétrekeszes tárgy, ún. nyeregtetős fedéllel. Nevezik szuszéknak is, különösen a kisebb méretűeket. Mint említettük, a korábbi ereszes kamoratípusoknál a talpfa a földön fekszik. Ebben az esetben, attól függetlenül, hogy az •épület padlózott-e, vagy sem, az alap szellőzését nem biztosíthatják, márpedig ez a szem tárolásához elengedhetetlen követelmény. Nem építhettek be fiókot abba a magtárba sem, amelyiknek oldala ún. cseterdeszkából vagy nittolatlan fenyődeszkából készült, mert a kiöntött szem kicsorgott volna a deszkafal résein. A hombárral berendezett magtárak kizárólag a múltszázadban és a századfordulón épültek (1, 2, 10, 12, 16, 17, 21, 22 és 25 sz.). A magtárban egy-két hombár, négy-öt zsák és egy lisztesláda kapott helyet. A 12 sz. ereszes kamora (XXVIII.t. 1) alapterülete: 14 m

2

. Épült 1901—1905 között. A hombárban búzát tárolnak, rozsot korábban sem termeltek. A zsákokba árpát és tengeridarát helyeznek. A zabot a kamora padlására öntik. Tárolásra a padlásteret úgy tették alkalmassá, hogy a szarufák aljához két sor fenyődeszkát szegeltek. Ezáltal megakadályozták, hogy a szem a tetőhéj ázattál éritkezzék (26. kép). Ha két hombár van a magtárban, akkor az egyikbe búzát, a másikba árpát és zabot helyeznek. Legtöbb esetben a málé (kukorica) a góréba, a gabona (rozs) pedig a lakóház padlására került. Tapasztaltuk, hogy Erdőháton a zabtermesztést ma is igen fontosnak tartják, elsősorban az állattartás miatt. „A zab a malacnak és a lúnak elsőrendű takarmány".

14 Másodsorban a zabtermesztés azért is intenzív, mivel „a zab az ajjfődeket nagyon kedveli",

15 tehát a magas talajvizes, ún. hideg 15 Végh Ferenc 71 é. fm., Kisnamény. 14 Évkönyv 209