A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

ha nem tudok munkát adni eccer is — azt mondja —, akkor ez megöl engemet!. — Hát bizon fiam — azt mondja —•, ez meg is öl tégedet! — azt mondja. — Hanem ha meg akarsz tülle szabadulni — azt mondja — ,adjál neki oda egy citerahúrt! — azt mondja. — És mondjad, hogy ezen a húron —• azt mondja —, száraz homokkal az udvarodat hordja meg! Eztet —• azt mondja —, a citerahúron úgyse tudja meghordani, mer errül lehullik! —- azt mondja. — És akkor a kis csirke többet nem jön vissza! Hát így osztán másik éccaka mán mondja a kis csirke, hogy: — Mit? Mit? Hát akkor osztán mondja neki, hogy: — Ezen a citerahúron hordjál nekem száraz homokot, az udvart tőcsd meg! Akkor oszt elment a kis csirke. De többet sose jött elő —- így a fiatalember megmaradt. Hát ezekbül a kis csirkékbül vannak ezek a lidércek, akik kötélrúdnak, ódalrúdnak, mindennek átváltoznak. És így ezek a lidércek. Mán mikor így elkűdi valaki, hát akkor mán tovább nem csirke, hanem fiatalembernek, vagy akárminek átváltozik. Azt is hallottam, hogy vele is kell hálni, de az nem igaz. A két adatközlő Pózmán István és Orbán András „tudása" eltér egymástól.

49 Pózmán István nem mesemondó, de gazdag a hiedelemvilága és ismeri a mágikus gyakorlatot, jóllehet ő sohasem űzött effélét.

50 Történetei a reális világhoz fűződnek, kérdezősködésünkre a személyeket is megnevezte, akikről régen azt mondták a Benkő bokorban, hogy lidércet tartottak. Nagy megjelenítő erővel mesélte el a lidérc cselekedeteit, a vele folytatott párbeszédeket. A kezdő és záró formula nincs meg történeteiben — mint a mesében —, azonban az epikus műfajjá alakulás mozzanatát láthatjuk abban a törekvésében, hogy valamiképpen mégis igyekszik bevezetést illetve befejezést adni történeteinek. (Bevezetés: Vót a rigebbi embereknek egy feladata; Vót még egy régi mondabeszid; Hallottam, hogy az ilyen régi elátkozott pénzek. . . Befejezés: Na, de ezt csak így hallottam; Tovább nem tudom; Hát ez errül keletkezett ez a szó; Határozottan nem állítom, mert én sem láttam.) Ezek a bevezető illetve befejező mondatok arra szolgálnak, hogy a mesélő Pózmán István belezökkenjen a mesélésbe — illetve kilépjen annak bűvös köréből —áttérjen a való világból egy külön világba, amiben az irreális cselekedetek konkrét, reális színteret kapnak. így alakul ki az előadás sajátos atmoszférája, amelyben elválaszthatatlanul ötvöződik a való és az elképzelt, a természetfölötti világ képe. Orbán András —• a másik adatközlő, akinek két lidérctörténetét itt Pózmán István 74 éves-Benkő bokor (Nyíregyháza)- földműves. Gyűjtés 1907. február 15. Gyűjtötte: Muraközi Ágota. Orbán András 57 éves, — Zsarolyán, — földműves. Gyűjtés: 1962. május. Gyűjtötte: Erdész Sándor. (15 éve nem mesél rendszeresen, repertoárja kb. 50 db mese.) Papp János 78 éves, Kállósemjén, juhász. Gyűjtés: 1963. március. Gyűjtötte: Er< lesz Sándor. (Kb. 180 mesét tud, ezek nagyrésze hiedelemszerű történetekből áll). Erdész Sándornak ezúton is köszönetet mondunk Orbán Andrástól és Papp Jánostól gyűjtött anyagának rendelkezésünkre bocsátásáért. Történeteit egy héten belül kétszer hallgattam meg, a két előadás között lényeges eltérést nem tapasztaltam, ezt a sajátosságot az epikus műfajjá alakulás alapfokának tekinthetjük. 196