A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

lejegyeztük —-, mesemondó, repertoárja mintegy ötven darabra tehető. Meséi között rangos helyet foglalnak el a hiedelemszerű történetek. Összehasonlítva Pozmán Istvánnal, rögtön szemünkbe tűnik Orbán András történeteinek csiszoltsága, gördülékenysége, tagoltsága — amely már a mesével való szorosabb rokonságra utal —, (három kívánság) megjelenik az elátkozott hős felszabadulásának motívuma is: mikor a gazda teljesíthetetlen feladatot bíz lidércére, az visszaváltozik emberré. A lidércszerető történet pedig egyenesen az AaTh 407/B The Devil s Mistres (Ördögszerető) mesetípusnak felel meg azzal az eltéréssel, hogy itt a fonóba járó lólábú legény tüzes oldalrúdda váló lidérc képében távozik. Tanulmányunk végén táblázatban foglaljuk össze a területünkön előforduló lidércképzetek típusait. A leggazdagabb, legelterjedtebb a lidérc madár-csirke formájában megjelenő alakja, itt együtt jelentkezik kincshozó és erotikus szerepe, de megtaláltuk nyomait a másodlagos lidércképzeteknek, amelyekben a kincs, a láng, mint közös elem szerepel. Másodlagos képzeteknek tekintjük a bolygó lámpásként, láng alakjában kísértő embereket, a fellobbanó, kincset jelző tüzet, a lidércnyomásos álmot. Ide sorolhatjuk a népnyelvben szóképekben megőrzött lidércképzeteket is. Mindezek keverednek más természetfölötti lény képzetével, néhány vonására tanulmányunkban is rámutattunk. A lidércről lejegyzett történeteinkben komikum és komolyság összefonódik, a komikussá kiforgatott csirke-madár alakot kétség kívül újabb keletűnek kell tekintetnünk. A további kutatás feladata a lidércképzetekről összegyűjtött anyagot kultúrtörténeti mélységben rendezni, az egymásmellettiséget egymásutániságba helyezni.

51 81 Röhrich Lutz, Az ördög alakja a népköltészetben: Ethn. LXXVII. (1966) 212—228 197