A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

• A nép nemcsak fellobbanó tűznek tartja, hanem ott „kincs tisztul". Gyakran a mocsarak fölött éjszakánként villódzó fényeket (mérges gázok foszforeszkálása) lidércnek tulajdonítják. Ehhez a természeti jelenségen alapuló megfigyeléshez kapcsolódott a kincs-szerzés motívuma, amely nagyrészt jellemző a lidérc babonakörre. Lidércnek nevezik a hazajáró kíséretet is, amely boszorkányok, rossz szellemek hatalmába kerül. Lidérc őrzi a kereszteletlenül eltemetett gyermekek sírját is. Bajmóci néphit szerint a lidércek keresztelés nélkül elhalt gyermekek égő ujjacskái, és ahol eltűnnek, ott rendesen elásott kincsre akadnak.

29 A lidérc okozza az úgynevezett lidércnyomásos álmot. A nép hite szerint a meghalt szerető képében jelenik meg éjjel és az alvó ember mellét nyomja. Mindezeknek élettani magyarázata az, hogy hanyattfekvéskor, ha a fej alacsonyan van, meleg, zárt a levegő, sokat evett az ember, úgy érzi, mintha nyomná valami a mellét, főleg sok szeszfogyasztás után tapasztalható. Az ilyen álom szervezeti hibák folytán gyakoribbá válhat, s az ember egyre sorvad, amit a nép szintén a lidércnek tulajdonít. Régi közmondásainkban is jelentkezik a lidérc képzete: Egye meg a Lidérc; Lidérc is tudja, hova vigye a pénzt; Lidérc üli pénzét; Lidérce van — mondják a hirtelen meggazdagodott emberre—; Imádja, csakhogy pénzt hozzon; Okádja a szikrát, mint a lidérc; Tüzes, mint a lidérc.

30 Éppúgy mint a hiedelmekben, itt is lényeges elem a lidérc kincshordó képessége, kapcsolata a tűzzel, e köré kristályosodtak a közmondások, szólások. Ha az előzőekben felsorakoztatott adatokat összevetjük a nyírségi Hdércképzetekkel, a sok egyező vonás mellett a helyi sajátosságokat is felfedezhetjük. A nyírségi nép lidércképzetei között a lidérc madár-csirke formájához fűződő hiedelmei játsszák a főszerepet. A lidérc kincshordó és erotikus szerepe itt együtt jelentkezik csaknem minden esetben.

31 Gazdája fekete tyúk tojásából kelti ki bal hóna alatt melengetve meghatározott ideig vagy az utón talál rá, mint nedves, elhagyott csibére. A lidérc, gazdájának minden parancsát teljesíti, kincset, pénzt hoz, de a szolgálat fejében az ételből az első falatot magának követeli, éjszakánként, mint házastársával együtt él gazdájával, állandóan sorvasztja, mígnem a lidérces ember szabadulni akarván a terhessé váló kapcsolattól, teljesíthetetlen feladatot bíz rá, s a lidérc elpusztul. Ha a költött és talált lidérc alakját jellemezni akarjuk, rögtön szembetűnő a különbség: a lidércet kiköltő ember kilenc napig vagy három hétig nagy szenvedések árán költi ki a tojást, forróság lepi el, bűbájosok támadják meg — mintegy előre jelezve a félelmetes szövetség nagy árát. A másik változatban véletlen folytán kerül elé a kis nedves, sovány csibe, amit megsajnál és hazavisz, anélkül, hogy tudná, milyen lehetőségek birtokába jutott általa. A szánalmas csibe a meleg kemencepadkán éledni kezd, ugrál, s közben csúfondáros szövegeket kiabál, hogy megbotránkoztassa környezetét. (Apagyi, benkő-bokori adat szerint: „Hopp, majd leesett a Schmidt Tibolt, Adalékok a hazai oláhság temetőkultuszához: N. É. XV. (1914) 136. Jankó János, i. m. 194. Margalits Ede, Magyar közmondások és közmondásszerű szólások. Bp. 1896. 506. 0. Nagy Gábor, Magyar szólások és közmondások. Bp. 1966. 436. L. az összeállított táblázatot. L. Orbán András, Pózmán István lid érctörténeteit. 187