A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 10. - 1967 (Nyíregyháza, 1968)

M. Muraközi Ágota: A lidérc a nyírségi néphitben

s. . .m", Nyírturán: „Gyertek be, itt kaptok p. . .t, gyertek be!" (Gazdája kívánságára telehordja az udvart fekáliával.) A lidérc-alak két egymástól elütő jellemzése, a kétféle történet más más hangulata, komoly, illetve komikus volta — annak ellenére, hogy a két lidérctípus lényeges tevékenysége azonos (kincshordás, erotikus szerep)-, arról győz meg bennünket, hogy a lidérc madár-csirke alakjában több időbeli réteg épült egymásra, és ezt leginkább a kétféle szemléletmód tükrözi: a félelmetes — már a kiköltés ideje alatt nagy áldozatot követelő, majd telhetetlen nemi vágyáról tanúságot tevő, vérszívó-, szörnyalakból esetlen,, csenevész csibe lesz, aki szemtelen kiabálásával hívja fel a figyelmet magára. A komikussá kiforgatott lidércalak kétségkívül újabb keletű. Persze ma már a lidérc-történetek jórészében a komikum és a komolyság összefonódik.

33 Lidércnek tulajdonítja a nyírségi nép az éjjel a határban utasokat ijesztgető bolygó lámpást, a mocsárba, vízbe csalogató kísértetet, a láncát csörgető, földet rosszul mérő megholt mérnök kísértetét és a tüzes oldalrúddá váló lidércördögöt.

34 Márkus Mihály említi a lámpásos emberről az inzsinjérről — akinek útját fénycsóva és lánccsörgés kíséri —, hogy régen mocsárba vezették az utasokat.

35 Kisvárdán is emlékeznek a lámpással járó mérnökre, aki csak távolról csörgette láncát. Nem féltek tőle, kiabálták neki: „Miért nem nyugszol?" Ujdombrádról a következő történet került lejegyzésre a földet rosszul mérő mérnök kísértetről: „Mikor a lányom született, a férjem katona volt. Mindig hívtam magamhoz valakit, mert a tanyákon minden éjjel láncos ember ment el az ablak előtt. Még a tehén is ellős volt. A láncot mindenhol csörgette, utána jó ideig volt a tanyában. így mondják, hogy láncos mérnök volt, aki meghalt, nem tudott nyugodni, a földet mérte. Lámpása is volt, égett és hívta maga után a láncot a földet mérni. Mikor jól kiszaladgálta magát, eltűnt. Ha a konyhaajtó nyitva volt, bejött még a konyhába is." A Pózmán Istvántól lejegyzett lidérc történetek között szintén szerepel az elátkozott mérnök-kísértet.

36 Az utóbb felsorolt hiedelmek mindegyikében kísértetként jelenik meg a lidérc, megholt emberek gonosz avagy ártalmatlan szellemeként, útját tűz, fény jelzi. Némely változatban vízbe-csalogató képességével a vízi szellemekkel tart rokonságot. A tűz, mint kísérő jelenség egybe kapcsolja a láng alakjában fellobbanó kincs képzetével, melynek szintén gazdag hiedelme él a nyírségi nép körében.

37 A nyírségi hiedelmekben — mint láttuk az ország más területeiről bemutatott anyagban is —-, a lidércnyomás, a boszorkány-nyomás képzete épp úgy keveredik, mint a lidérc és a boszorkány jellemző vonásai. Vaján szárnyas állat-alakban telepedik éjszakánként az emberre, Mátészalkán kecske képében.

38 Apagyon bibájosoknak tulajdonítják a lidércnyomásos álmot. Rohodon szintén ismerik a lidérces álmot. A két képzet keveredését mutatják az átváltozások emberré illetve állattá. (Láthatatlanná válnak, 33 Legszebb példáit Benkő bokorból (Nyíregyháza), Apagyról, Nyírturáról, Ujdombrádról gyűjtöttük. 34 Márkus Mihály, A bokortanyák népe. Bp. 1943. 267—271., 1. még a táblázatban. 35 Márkus Mihály, i. m. 274. 1. 36 L. a Pózmán Istvántól közölt elátkozott mérnök történetét. 37 L. a táblázatban. 38 Relkovic Néda, Babonagyűjtés: Ethn. XXXVII (1926) 155. 188