A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Entz Géza: Beszámoló a vándorgyűlés kirándulásáról

kelet felől hozzá csatlakozó egyeneszáródású szentélyből. A hajót sík mennyezet, a szentélyt általában dongaboltozat fedte. Ugyancsak a szentély jellegzetessége, hogy keleti falát két ablak töri át, melyek vagy ívesen, vagy csúcsosan végződnek. A falakat kívülről a sarkokon, és az ablakok között szerény méretű támpillérek támasztják, ill. tagolják. Torony általában hiányzik, a harangot tehát fa haranglábra vagy fatoronyra függesztették fel. A megmaradt emlékek arról tanúskodnak, hogy egy építőműhely működött a XIII. század közepétől a század végéig a szabolcsi és szatmári részeken, amely egymás után emelte a későromán, ill. koragót falusi templomokat. Igaz, hogy sok középkori templomot átépítettek, bővítettek a későbbi századok folyamán de még így is szép számú emlékről tudunk. A jellemzett típusnak egyik legjellegzetesebb példáját Baktalórántházán tekintettük meg. Az ottani róm.kat. templom lényegében megőrizte az összes jellemvonásokat, melyek a szóbanforgó épületfajtát oly világosan felismerhetővé teszik. Külön érdekessége a baktalórántházi templomnak, hogy az 1962-ben végzett műemléki helyreállítás során a szentély két keleti későromán ablakának ólomkeretes üvegezése is eredeti helyén került elő. Jelenleg a plébánia őrzi ezeket. Feltehetően a XVIII. század elején bővítették ki a templomot. Ekkor hosszabbították meg nyugat felé a hajót és építették a szép ikerablakaival a románkorra emlékeztető homlokzati tornyot is. A helyreállításkor a barokk-kori vakolatot eltávolították, így a fekete, ill. zöldmázas téglák által mintásán épített falfelületek zavartalanul érvényesülnek. A baktalórántházi megoldást láttuk lényegében viszont a vámosatyai és nyírbélteki templomokban is. Vámosatyán a templom mellett ma is áll a XVIII. században épített igen szép arányú, négy fiatornyos sisakkal ellátott, zsindelyes faharangtorony. A nyírbélteki egyház különös érdekessége a szentélyt díszítő falképsorozat. Az 1420 körül készült alakos kompozíció a keleti oldalon a keresztrefeszítést, az északi és déli oldalon pedig az apostolokat ábrázolja, akik a Hiszekegy 12 ágazatát tartják kezükben. Ez az ábrázolás a XV. század elején összefüggésben állhat az ugyanekkor készült első magyar teológiai munkával, amelyet a győri székesegyházban eltemetett Nicolaus Venator pálos szerzetes és moldvai püspök készített. A szóbanforgó épülettípus legegyszerűbb megoldását a piricsei ref. templom mutatja. A hajó és szentély hosszú keskeny résablakait fenn két, egymásnak támasztott téglával zárták le. Boltozat a szentélyben sem volt. Az épület középkori eredetét csak a jellegzetes arányokból és méretekből lehet leolvasni, hiszen korhatározó részlet az ablakokon kívül tulajdonképpen nincs. A csarodai ref. templom még a szóbanforgó csoporthoz tartozik ugyan, de alaprajzában és falépítésében is gazdagabb. A hajó nyugati végén ugyanis két oszlop által tartott háromívű boltozatos karzat áll, amelynek középső részére karcsú ikerablakokkal áttört torony támaszkodik. Minthogy a torony a hajóba ugrik, nyugati fala a homlokzat nyugati síkjába simul. Jellemző a vidék téglaépítészetére, hogy az ikerablakok osztóoszlopai is mintatéglából készültek, tehát az oszlopfő és oszloplábazatok a maguk részletformáival együtt téglából vannak. A szentélyt és a diadalívet az apostolok, ill. a nagy egyházatyák jó színvonalú XIV. századi képei díszítik. A hajót 1642-ben ugyanaz a népi festő látta el virágornamentikával, aki az előző évben a közeli ófehértói rk. templom hasonló díszítéseinek mestere. 80