A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)
Entz Géza: Beszámoló a vándorgyűlés kirándulásáról
BESZÁMOLÓ A VÁNDORGYŰLÉS KIRÁNDULÁSÁRÓL A Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat 1965. június 24-26 között tartott nyíregyházi vándorgyűlésének egyik vonzó programpontja a Szabolcs-Szatmár megyében rendezendő műemléki és múzeumi kirándulás volt. Szakembereink előtt a szóbanforgó terület meglehetősen ismeretlen, hiszen távoli fekvése felkeresését nehézzé teszi. Pedig az Alföld ez északkeleti megyéje a művészet kedvelőinek sok meglepetést tartogat. A történelmi fejlődés itt több szempontból kedvezőbben alakult, főként a török hódoltság idején. A szóbanforgó vidék jelentős részét a múlt század nagy lecsapolási munkáinak beindításáig, hatalmas belvizek és mocsarak borították. Ezek jelentősen akadályozták a terület megközelítését. A XVI — XVII. században a török harcok legfeljebb Nagykálló vonalát érték el, ami attól keletre feküdt, nem került veszélybe. Ilyen módon, szemben az Alföld óriási méretű pusztulásával, Szabolcs és Szatmár megye legnagyobb részében megőrizte a középkor építményeit és egyéb alkotásait. Igaz, hogy az épületek túlnyomó részét a XVIII. században többé-kevésbé átépítették, kibővítették, a középkori eredet mégis felismerhető rajtuk. Azt is mondhatnók, hogy a nagy Alföldön virágzó középkori és reneszánsz művészetről, ma már igazán csak ezen a területen kaphatunk fogalmat. Kétségtelen, hogy jórészben falusi alkotásokról van szó. Olyan kiemelkedő, országos értékű épületek mint a Báthoriak központjában Nyírbátorban láthatók, a megyében másutt nem maradtak. Mégis be kell ismernünk, hogy ezek a szerényebb, de sok ötletességről és változatosságról tanúskodó emlékek, jó fogalmat adnak az Alföld XIII — XVI. századi művészeti életéről. Az elmondottak alapján érthető, hogy a vándorgyűlés résztvevői oly nagy számban jelentkeztek a kirándulásra. Az útvonalat igyekeztünk úgy összeállítani, hogy lehetőség szerint meglátogathassuk a legjelentősebb emlékeket és a látottak alapján a vándorgyűlés résztvevőinek helyes képe alakuljon ki az itteni művészeti és történeti fejlődésről. Június 25-én Baktalórántházán ós Vaján át Vásárosnamény környékét tekintettük meg, majd átkelve a Tiszán Csengerig jutottunk el. Június 26-án Nyírbátort és környékét kerestük fel. A műemlékek mellett különös gondot fordítottunk az utunkba eső múzeumok és kiállítások tanulmányozására is. Szabolcs-Szatmár megye területén az építkezések nagyobb ütemben csak a XIII. század folyamán indultak meg. Korábbi tevékenységről tárgyi emlékek csak nagyon szórványosan maradtak. A XIII. század közepén viszont úgy látszik erős iramban kezdődik a templomok emelése. Egész sor olyan épület ismeretes, amely nagyjából azonos megoldásban készült el. Ezek a templomok valamennyien téglából épültek. A falazat díszítésére túlégetett téglákat is használtak. Áz alaprajz egységesen alakult, egy téglalap alakú hajóból és a 79
