A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Gedai István: A nagyecsedi Árpád-kori éremlelet

elő friesachi dénárokkal együtt. Aacheni veret a dettai,

10 ostrovói

11 és vaskóhi,

12 metzi pedig ugyancsak az ostrovói és vaskóhi leletekben fordult elő. A friesachi dénárok gazdaságtörténeti jelentősége a XIII. század első felében döntő jellegű. Az országot oly tömegben árasztották el, hogy a pénzforgalomban szinte egyeduralkodónak számíthatjuk. A nagyecsedi lelet szervesen illeszkedik be az eddig ismertekbe, azokat hangsúlyozza. A Kárpát-medencének ettől a részétől keletebbre nem igen terjedtek a friesachi pénzek; a géberjéni,

13 érszodorói

14 és sarmasági

15 leletek mintegy keleti záróvonalat képeznek, amelyhez leletünk is csatlakozik. Délen azonban, valószínűleg a Maros völgyén keresztül Erdély területét is csatlakoztatták az egységes pénzforgalomhoz, amint ezt a szászvárosi,

16 szelindeki 17 és segesvári 18 leletek bizonyítják. Mint fentebb említettük, a lelet összetétele a XIII. század első felére jellemző. Biztosan 1241 előtti veret nem fordul elő, de Eberhard érsek igen sok típusának előfordulásából következtetve a század elejére sem tehetjük földbekerülését. A Kárpát-medence friesachi denárleleteinek döntő többségét a tatárok elől rejtették el, s az említettek alapján a nagyecsedi leletet is ehhez a sorozathoz kell csatlakoztatnunk. Az országnak szinte nem. volt olyan lakott területe, ahol a tatárok pusztítva meg ne fordultak volna. Jelen esetben azonban írásos forrással is igazolni tudjuk Nagyecsed környékének pusztulását. IV. Bélának egyik 1250-ből származó oklevele említi a tatárok által elpusztított ,, . . .monasteriumde Sarwar . . .".-t

19 Ez méginkább valószínűsíti a lelet elrejtésének okát. A nagyecsedi lelet tehát mind pénztörténetileg, mind gazdaságtörténetileg, valamint hely történetileg számottevő; s a további kutatásoknál nemcsak mint létét, hanem összetételét és földrajzi elhelyezkedését is figyelembe kell venni. Qedai István 10 Történelmi és Régészeti Értesítő. Temesvár. VII. (1881). 36., 135., IX. (1883). 112.' XXIII. (1907). 14. Archaeologiai Értesítő. II. (1882). 155., VI. (1886). 39. Numizmatikai Közlöny. VI. (1907). 133. Hóman B. Magyar pénztörténet. Bp. 1916. 291. Numismatische Zeitschrift. XV. (1922). 96. Studii si cercetari de Numismatica. II. (1958) 288. 11 Vjesnik Hrvatskoga Archaeoloskoga Drustva. IV. (1899 - 1900) 107 - 148. Numizmatikai Közlöny. V. (1906). 154. Viadomosci Numismatica Archaeologica. V. (1906). 219. 12 Magyar Nemzeti Múzeum. Éremtár. 17B/1919. Numizmatikai Közlöny. XXI - XXII. (1922 - 1923). 19 - 20. Studii si cercetari de Numismatica. II. (1958) 295. 13 Magyar Nemzeti Múzeum. Irattár. E. 265/1900. Jelentós. Nemzeti Múzeum. 1900. 35., 43. 14 Numizmatische Zeitschrift. IX. (1877) 327. 15 Éremtári másolat. 243/1897. Archaeologiai Értesítő. XVIII. (1898) 179. Studii si cercetari de Numismatica. II. (1958). 295. 16 Numismatische Zeitschrif. LXXIII. (1949) 80. 17 Studii si cercetari de Numismatica. II. (1958). 294. 18 Numismatische Zeitschrif. IX. (1877) 327. Hóman В., i. m. 291. Studii si cercetari de Numismatica. II. (1958) 293. 19 O. Fejér, Codex Diplomaticus. IV/2. 67. A forrásra dr. Németh Péter hívta fel figyelmem. Szívességéért ezúton mondok köszönetet. 76