A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)
Csallány Dezső: Az avar törzsszervezet
Árpád népének X. századi régészeti hagyatéka, a Kárpát-medence északi területein hangsúlyozódik ki; a Dunántúlon: Vas megyében egyáltalában nem, Zalában, Baranyában, Somogyban, Tolnában pedig csak minimális mértékben fordul eló\ * Biborbanszületett Konstantin tudósítása, Tormás információja alapján, csak a Kárpát-medence területére érvényes, a Hétmagyar (= avar) törzsszövetségre nézve, de nem a Kárpát-medencén kívüli népekre. A tudósítás nagyjelentőségű számunkra, mert a 950-es években töretlenül élnek a finnugor avarok és a szövetséges bolgártörök törzsek. Az avarok tehát nem haltak ki, nem pusztultak el, nem szlávosodtak el, hanem a mai napig is eredeti szállásterületüket birtokolják és a saját finnugor nyelvüket a mai napig is megőrizték; azt a nyelvet, amelyet a magyarok a mai napig is beszélnek. Két honfoglalásunk volt tehát: Az 568-as honfoglalás, Baján kagán finnugor népességével és a kísérő törökökkel és bolgártörökökkel, akiknek elfinnugorosodását (= elavarosodását) időben rögzíteni nem tudom, mivel a 950-es évek kétnyelvűsége: az avarokra és bolgárokra, avarokra és türkökre is vonatkozott. A második honfoglalás: 896-ban történt, számos török és iráni nyelvű nép, törzs stb. beköltözésével; akik éppenúgy elveszítették török és iráni nyelvüket, miként a bolgártörökök is felszívódtak. Később ez a besenyőkkel és a kunokkal kapcsolatban is megismétlődött. A második honfoglalás nem hozott be finnugor nyelvet, csupán új dinasztiát, új összefogó erőt adott az avar törzsszövetségnek, és az új bevándorlóknak új hazát biztosított. Az avar törzsek és a második honfoglalás népeinek egymáshoz való viszonya nem tisztázott. Megoldásra vár, hogy a türkök a törzsszövetségen belül, vagy szétszórtan, vagy pedig tömbökben szálltak-e meg, mint a Felső-Tisza vidékén. Árpádék valószínűleg a török nyelvű és kultúrájú, eredetében finnugor Megyer (Magyar) törzsön keresztül gyakorolták a hatalmat, amely törzs az avar időkben hangsúlyozott politikai szerepet még nem játszott. A TiszaKörös-Maros vidéken centrális helyzetet elfoglaló „Kér" törzs (Baján kagán avar népe, a Várkunok) volt az avar birodalom fenntartója évszázadokon át. A griffes-indás, bronzöntéses avar régészeti leletanyagot, Györffy György a bizánci források türkjeihez fűzte. 83 A felsorolt bizonyítékaim alapján tisztázott, hogy a griffes-indás öntvények a Kárpát-medencén belül már a VIII. századtól kezdve az avar temetőkben megvannak, a préselt, VII. és VI. századi előzményeikkel együtt, tehát a 896-os második honfoglalás alkalmával ezeket az emlékrétegeket vagy későbbi fejleményeiket, a türkök magukkal nem hozták. A türkök régészeti hagyatéka: a közismert steppei honfoglaláskori ezüstveretek köre (tarsolyok, hajfonatkorongok, stb.), kivétel nélkül csak a 896-os honfoglalás régészeti emlékanyagára, a türkökre, irániakra, egyéb fegyveres kísérőikre jellemző. Az ismert honfoglaláskori emlékanyagon kívül nincsen más emlékcsoportjuk és a griffes-indás díszű öntvények köre sem kapcsolható az új jövevényekhez. Az új honfoglalással új dinasztia, új szervező erő fogja össze a Kárpát-medence nagyszámú bennszülött népét, a széthullott avar törzsszervezetet. A türk honfoglalással bekerült aranyozott ezüst veretek fényűző fémművességi divata, lassan kiszorítja az elszegényedett avarság griffes-indás jellegű bronzmívességét. Az Árpád-dinasztia ugyan az 50
