A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Kovács Sándor: Jegyzetek a Béla-várhegyi leletekről

JEGYZETEK A BÉLA-VÁRHEGYI LELETEKRŐL Mintegy 10 kilométerre Bikszádtól (Bixad) nyugatra, a Román Népköztársaság Máramaros tartományában, Avas (Oas) rajonban fekszik Bujánháza, román elnevezésén Boinesti. A falu alatt húzódik a Lekence (Lechinta) patak, — két oldalán a róla elnevezett völggyel —, mely a Reu patakkal egyesül. A Lekencei völgy bejáratánál a falutól délre, mintegy másfél — két kilométerre fekszik az a közel 60 méter magas emelkedés

1

, melyet Béla-Várhegy, román nevén Coasta Boines tilor néven ismerünk. A néphit szerint ezen az emelkedésen valamikor IV. Béla vára állt, s innen kapta elnevezését is. Ezen a helyen több ásatást végeztek, így többek közt 1892 tavaszán Mihalik József, ezt követően Vendé Aladár és munkatársai s a 1957 nyarán С S. Nicoläescu-Plopsor és Elena Covács. Abban a kérdésben, hogy a valóságban állt-e itt vár vagy sem, a szakemberek véleménye megoszlik. Mihalik József őskori véderőműként említi.

2 Ezzel szemben Vendé Aladár kereken tagadja a vár létezését.

3 Vasile Pärvan feltevése szerint viszont itt egy dák várral van dolgunk.

4 Ezt a tényt Roska Márton is említi Bujánházával kapcsolatosan.

5 Kétségtelen, hogy itt IV. Bélának sohasem állt vára. Ennek ellenére Vendé Aladár megállapítása elhamarkodottnak mondható, mert a valóságban mégis volt itt egy úgynevezett földvár,

6 melynek létezését az 1957. évi ásatás is igazolta.

7 1 Tengerszint feletti magassága 215 m. 2 Az Archaeológiai Értesítő, 1892-ben megjelent XII. évf. 316 - 320. oldalán közli Mihalik József beszámolóját, mely többek közt a következőket tartalmazza „ . . .e véderőmű az emberi civilizáczió ezen korszakában (bronzkor A. K. megjegyzése) lakott volt, mindamellett úgy hiszem, hogy a neolitkor embere már tanyát ütött e hegyormon, mely azután erősíttetvén a hatalmas földsánc és árokkal, mentsvárul szolgált a vaskorszak fölléptéig..." (320. old.). 3 Szatmár Vármegye Monográfiája 411. oldalán írja Vendé Aladár: „...Kutatásaink azonban kétségtelenné tették, hogy ott soha vár nem állott..." 4 Parvan Vasile, Getica. О íncercare de protoistorie a Daciei in mileniul I. a. chr. Bucuresti, 1926. pag. 300. „. . .In ori ce caz sigur dacicä, e cetatea numitä Bélavára linga Boinesti (Bojánháza, in Satmar), la 9 — 10 km. de Bicsad ре о inal^ime la confluenta a douä räuri alcátuind un promotoriu despar|,it de restül platoului printr-un mai si san^i: cetatea a fost intäritä si locuita din neolitic si pina in fier". 5 Roska Márton, Erdély Régészeti Repertóriuma, Kolozsvár 1942. I. Őskor. 51. old.' 365. old. 60. sorszám és a 364. old. XXV. sz. térkép. 6 Révai Nagy Lexikona VIII. kötet Bp. 1913. 20. old. „. . .Földvár-név alatt egyszerű földhányásokkal körülvett őskori erődítéseket értenek, aminők már az újabb kőkortól kezdve készültek,. . . Némelykor csak egy könnyen védhető tetőt vág el a sáncolás a hozzá csatlakozó hegyháttól,..." Ez utóbbiak csoportjába sorolható a Béla-várhegyi földvár is. 7 Matériáié si cercetari arkeologice. VI. 1959. pag. 35 — 40. „ . . . Aceste präpästii au indemnat mai apói pe locuitorii epocii de bronz sä le foloseascä drept о cetate inexpugnabila prin separarea printr-un val adinc de coama dealului, pe unde se putea patrunde aici." (pag. 39). 25