A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Sterbetz István: A földikutya új magyarországi lelőhelye Nyírbélteken

huszonnyolc db. földikutya megkerülését közöltem. (Sterbetz 1960.) Ezideig publikálatlanok az alábbi, tudomásomra jutott adatok: 1. Békésszentandrás: 1960 VI. 2-án két lakott földikutya kotorékot ástak ki, egyikben az állatot is elfogták. Az egyik járatban két szakajtókosárra való burgonyát, a másikban „nagyobb mennyiségű" sárgarépát találtak. (Harangozó József kertész bejelentése.) 2. Hódmezővásárhely: A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Technikum tangazdaságában 1958-ban 10 db. állatot fogtak őszi traktorszántás alkalmával. Ugyanott 1959 V. 8-án, 1960 VII. 26-án és X. 14-én egy-egy földikutya került begyűjtésre. (Fekete Gyula technikumi igazgató szóbeli közlése.) 1960 óta azonban a délalföldi populációból további példányok nem kerültek elő. Sajnos a nagyüzemi táblákon a mélyszántás, konyhakertekben pedig a földikutyák tervszerű üldözése előbb-utóbb teljes megsemmisülésre itéli a kultúrterületeken élő magyar állományt. Örvendetes esemény volt, amikor az utóbbi években a Természettudományi Múzeum munkatársai a hozzájuk érkezett bejelentés nyomán egy újabb földikutya lelőhelyet kutattak át Hajdúhagos határában. Az új keletmagyarországi lelőhely feltételezhetően szép állománnyal rendelkezik, de mindenekelőtt az a szerencsés adottsága, hogy itt még természetes, ősi környezetben, rétterület talajában találhatjuk az állatot. Hajdúbagos ma kétségtelenül az ország legnagyobb populációjának élettere, és a terület intézményesített védelem alá helyezése, kívánatos természetvédelmi feladataink egyike. 11. kép 2: A Nyírbélteken 1966. okt. 30-án fogott földikutya. 204