A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Csiszár Árpád: A hazajáró lélek

„A koporsó kemény ágy bár, De benne rád pihenés vár. Nem lesz ott baj és a bánat Fájó könnye ott nem árad." „ Vegyétek fel már a koporsót lakójával. Vigyük el sírjába szivünk minden fájdalmával. Kisérje áldás és a jó hír. Várja már az elfedező sír Hantja, mellyel a végnapig bír." „A lét útja ó mily rögös. Nem lehetünk itt örökös. Bár folyvást örömet lássunk, E föld nekünk csak szállásunk. Mikor eljő a végóra, Betétetünk koporsóba, Hol nem zavar a földi gond És gyűlölet békét nem bont. Tudjuk, békén nyugvó társunk, Hogy közös mulandóságunk. Hantjain a sírkebelnek O, mindenek elpihennek. Ott a boldog lelkek között Szebb honra lelsz, elköltözött. Itt éveink gyorsan folynak, Ott nem lesz tegnap és holnap. Örökké tart ott az élet És változás többé nem érhet. Nincsen ott jajj, nincs földi baj." „Boldog ő, már békén pihen, Teste él a sír mélyiben." „Álljatok meg majd sírja felett, Ott szelleme köröttetek leng. »43 Csak néhány idézet egy virrasztásoknál, temetéseknél használt kéziratos halottaskönyvből. A verssorok magukért beszélnek. Negatívumokban írják le a holtak országát. Elmondják, hogy mi nincs a holtak országában, ami ebben a világban kellemetlen. Az előző fejezetben írtakra utal e verssorokban az, hogy azok között, akik megállanak sírja felett, ott fog lengeni a halott lelke. A holtak országában ajtónálló van. „Az anyja eljött hozzám és megkérdezte, igaz e, hogy az ő Erzsi lánya lesz mindig az ajtónálló a holtak országá43 Veres Gábor énekeskönyve, Marokpapi. 165.