A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Csiszár Árpád: A hazajáró lélek

A halállal kapcsolatos hiedelmek, a temetési szokások és ritusok nagyon sokáig élnek. Évezredek is átfutnak felettük. Néha, mint értelmét vesztett szokások élnek tovább. Soknak alig lehet magyarázatát találni. Sokszor több történelmi, sőt több történelemelőtti korszak hiedelemvilága, több nép hiedelemrendszere keveredik.

2 Ez a kis dolgozat része egy készülő nagyobb munkának, amely SzabolcsSzatmár megye beregi részének, közelebbről Vásár osnamény környékének a halállal kapcsolatos hiedelmeit, a halál és a temetés körüli szokásokat, ritusokat dolgozza fel. Most nem követjük időrendben a betegségtől, vagy a halál megjósolásától, megálmodásától kezdve a temetésig a különböző cselekményeket, csak kísérletet teszünk néhány összefüggőnek látszó cselekedetcsoport szétválasztására, korszakhoz kötésére. Mivel a különböző cselekmények, ritusok a lélekről kialakult képzetekből a test és lélek viszonyának hiedelemrendszeréből táplálkoznak, ezt a hiedelemrendszert igyekszünk tisztázni. Később, a ritusok, szokások feldolgozásánál ez sokszor segíthet majd egyébként nem érthető dolgok megértésében és magyarázatában. Az anyaggyűjtésnél nagyon sok olyan adatot és véleményt rögzítettünk, amelyek a területen általánosan ismertek. Ezeket az adatközlők mintegy újból megfogalmazták. Igyekszünk ezeket a megfogalmazásokat csoportosítani és idézni. Lehetőleg beszéljen maga a nép, amely hordozója ennek a hiedelemrendszernek. Meg kell még jegyeznünk, hogy a terület lakossága magyar, zömében református vallású. Egyébként a hiedelemrendszer szempontjából ez nem sokat jelent. Ez nagy egészében régebbi mint a magyarországi kereszténység és még inkább, mint a területen élő felekezetek. Kitűnően fogalmazta ezt meg Nagy varsányban az adatközlő baptista prédikátor: „Varsányban nem katolikus, nem református és nem baptista temetés van, hanem varsányi temetés."

3 Az élő és a halott Az adatközlők világképében a test és a lélek nincs elválaszthatatlanul összekötve.

4 Az élő emberből a lélek eltávozhat, majd bele ismét visszatérhet, így van ez az álomban, amikor a lélek elmegy olyan helyekre, ahova a test 2 Németh Imre, Balassa Iván, Karcsai mondák 482.1. „A hiedelemrendszer nem megállapodott, hanem mozgásban levő rendszer." A hiedelemmondák a hiedelemrendszert és a valóságot sajátosan ötvözik. A hiedelemrendszer általános törvényeit különböző szituációkban, mindig más-más helyen és időben esetenként váltakozó személyekkel tarttatják be.„ 3 Hetényi Attila, Nagyvarsány. 4 Oecse Gusztáv, Van e túlvilág, 9. lap. „A Homo Sapiens fejlettebb gondolkodási készsége révén már elgondolkozott álmai felett. Észrevette, hogy miközben az ember álmodik, egyszerre két helyen tartózkodik. Ott, ahol álomra hajtotta fejét és ugyanott is, ahova álmában elkalandozott... Az ébrenlét és az álom közti különbségtétel nemegyszer még művelt ember számára is nehézséget jelent... Ilymódon a primitív ember előbb-utóbb arra a meggyőződésre jutott, hogy testében van valami, ami képes a testet elhagyni, tehát különbözik attól. Ennek jelenléte, működése nélkül tehetetlen, szinte élettelen az ember. Azt is megfigyelte, hogy ez a különleges létező — álmában — csodálatos, fantasztikus cselekedeteket végez, olyanokat, amiket éber állapotban az ember soha se tudna megtenni. Ebből arra kellett következtetnie, bogy e különleges létező hatalmasabb, erősebb az embernél." 160