A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

éhező lakosságának megsegítésére, a megye majd minden községének segítsége és felajánlása eredményeképp. A felszabadulást követő hónapokban, majd az első szabad esztendőkben a Nyírség az ország egyik legbőségesebb éléstára lett. 1945-ben, mihelyt a tél fagya felengedett, a tavasz első leheletére megindult népünk küzdelme, hogy a letarolt földeket megmunkálja, és a jövendő életet maga és országa számára biztosítsa. De a volt nincstelenek, cselédek és szegényparasztok többsége szerszám, iga nélkül állt a föld végén. Egy részüknek volt ugyan kis tinókája, üszője, így összefoghattak, vettek valahonnan egy rozoga szekeret, előszedték a régi rossz faekét, és a szántáshoz foghattak. Nem egy azonban csak ásóval, kapával vágta fel a földet, törte fel a parlagot. Néhányan magukat fogták járomba, s megmunkálták, bevetették azt a földet, melyet már magukénak tartottak.

112 Ritkább volt az olyan munka, ahogyan Polgáron történt. Ott ugyanis a megmaradt traktorokhoz a Vörös Hadsereg üzemanyagot adott, s az ekék előtt traktorok dübörögtek az aknamezőktől megtisztított ugaron.

113 De legtöbb faluban hol voltak a traktorok! A földek megművelésének gondját növelte a vetőmag hiánya. A sok nehézség közepette mégis a vetőmag okozta a legkisebb gondot, mert a Szovjet Hadsereg helyi parancsokságai adtak vetnivalót a lefoglalt gabonaraktárakból, a hadsereg készleteiből.

114 Ahol pedig így nem jutott vetőmag, a parasztok a maguk és gyermekeik szájából vették el a kenyérnek valót, inkább nélkülözték, de bebizonyították, hogy nemcsak jogos, méltó örökösei is a földnek. A parasztok munkája nyomán a földeken tavaszi napfényben, gyönyörűen zöldelltek a vetések. A helyi nemzeti bizottságok is minden erővel szervezték és irányították a földeken folyó munkát. A gépekhez üzemanyagot szereztek, a fogattulajdonosokat kötelezték, hogy hatósági áron elsősorban a hadbavonultak, nagycsaládú kisemberek földjét szántsák fel. Erélyesen léptek fel a munkakerülőkkel, a tavaszi munkák idején korcsmázókkal szemben is, s ha más nem segített, internáltattak is.

115 Az állam sem feledkezik meg az újgazdákról. Előnyös feltételekkel vetőmagot juttatott, kisebb mezőgazdasági gépeket kölcsönzött a hiányosan felszerelt gazdaságoknak, a nincsteleneknek, termékeik értékesítését szövetkezetek létesítésével biztosította. Később a progresszív adózás bevezetése is a kisparaszti gazdaságok érdekét szolgálta. A nép erőfeszítése és az állam támogatása nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a szegényparasztok nem jártak úgy, mint azok, akik 1920 után jutottak földhöz: most nem mentek tönkre, hanem évről-évre erősödtek. A nagy társadalmi összefogás és az egyéni erőfeszítések nyomán 1945 nyarán az újgazdák már a magukét aratták. Aratás után azután a legtöbbjük nekilátott, hogy igát szerezzen: legalább egy tehenet, ha nem volt, vagy a meglevő mellé másikat, ha egy volt. „A jószágszerzés valóságos mozgalommá vált az új gazdák körében — erre takarékoskodott és erre használt fel minden furfangot mindennik ... és sokan meg is szerezték."

116 Es alig telt el néhány év, az új demokratikus államrend biztosította, hogy dolgozó parasztságunk sikerrel küzdje le gazdasági nehézségeit, a munkásosztállyal összefogva elinduljon a fejlettebb szocialista gazdaság és társadalom felépítése, a magasabb kultúra felé. 112 Az ezeréves jussért, i. m., 79. 90. 113 Szabad Nép - 1945. ápr. 7. 114 Nyír. ÁL. MFH. iratai: Büdszentmihály, Polgár 1945. 115 U. o. Hodász 1945. 116 Márkus István, i. m., 23. 137