A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)
Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében
szükségeset. 90 A dohánykertészek Kemecsén is kérik a földosztás arányainak megváltoztatását, szintén 10 holdat követelnek dohányosokként, mivel „szakértelmük és felszerelésük van", és az ország érdeke is az, hogy ők 10 holdat kaphassanak. 91 Tiszakóródon a juhászok követeltek maguknak nagyobb foldjuttatást, hiszen a „nyájnak legelőterület kell". 92 Nem hiányzott az ötlet ezeknél furcsább igényléshez sem. Több helyen a szülők után a nősülőkorba jutott legények is igényeltek maguknak földet is, házhelyet is, mert „úgy illik a nős emberhez, hogy saját földje és külön háza legyen". 93 A Mátészalka Ujfalussy-tag fiataljai labdarúgó pályát kérnek maguknak, pedig több cselédnek föld sem jutott a tanyán. 94 A falusi egyházak is felsorakoztak az igénylők közé: papnak, kántornak, harangozónak, temetőnek és iskolának mind külön földet igényelnek, s több helyen — kapnak. Nem is keveset. Beregsurányban a rk. egyház 30 hold földet kapott, ezt megosztották az egyházi hierarchia szerint: a lelkész 15, a kántor 10 és a harangozó 5 holdat kapott. 95 Milotán a községi csorda részére külön földutat igényeltek, mert a „ki- és bevonuló csorda a község útját tönkreteszi". 96 A mátészalkai kórház önellátásra akart berendezkedni, épp ezért szintén igényelt 10 holdat. 97 És így tovább lehetne sorolni az igényeket és az indokokat. Ezeknek az igényeknek a visszaverésében és leszerelésében még viszonylag könnyen jeleskedhettek a földosztó bizottságok tagjai. Ezeknél sokkal nagyobb veszedelmet jelentett azonban 1945 nyarától a földreform sikeres végrehajtásában és eredményeinek megtartásában a földek visszaperlése. A visszatért birtokosok száz holdakat kezdtek visszaperelni ott, ahol az összes föld is kevés volt az igények kielégítésére, és — sajnos — számos helyen a volt birtokosoknak vissza is ítélték a földet. így 1946-ra Szatmárban a kiosztott földek 18 százaléka került vissza bírói vagy más ítélettel földesúri kézbe. 98 A régi birtokosok tudtak még igazán harcolni a földért. Szabolcsveresmarton az „öreg úriasszony jobban ragaszkodott a földjéhez, mint bármely nagycsaládos ember". Ügyvédet fogadott, s a minden hájjal megkent ügyvéd mindennel próbálkozott, fűt-fát igért, vesztegetéssel próbálkozott a földigénylő bizottság tagjainál, amikor így nem boldogult, fenyegetni kezdett. De a bizottság nem állt ijedős emberekből, a próbálkozások, fenyegetések felbőszítették őket, mint a „tigriseket", s kereken kijelentették, hogy „ügyvédekkel tovább nem tárgyalnak, szóba sem állnak". 99 A földigénylő bizottságok hasonló szellemű elhatározásait parancsolóan írta elő az a könyörtelen szükségszerűség is, hogy az 1945-ös földosztás után a parasztnak és az országnak nem vitákra, hanem a földek megművelésére volt szüksége. A reakció és segítői nemcsak a jogaiktól akarták megfosztani a földhözjutottakat, hanem a munkától is el akarták téríteni, amikor a földigénylő bizottságokat elárasztották kérvényeikkel, melyek respektálására a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács szó90 Az ezeréves jussért, i. m., 118. 91 Nyír. ÁL. MFH. iratai: Kemecse 1945. 92 Uo. - Tiszakóród 1945. 93 Uo. — Több községnél 94 Uo. - Mátészalka 1945. 95 Uo. — Beregsurány 1945. 96 Uo. - Milota 1945. 97 Uo. - Mátészalka 1945. 98 Tanulmányok, i, m. 327. 99 Az ezeréves jussért, i. m., 72. 133
