A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

val és írásban is utasítgatta a bizottságokat, és — sajnos — az utólag megjelent Végrehajtási Utasítás is elősegítette ezt. Mindezekkel szemben azonban ott állt az a körülmény, hogy a földosztást már végrehajtották, az újgazdák belekezdtek juttatott földjeik megművelésébe, maguknak dolgozták meg azokat az urasági földeket, amelyekre ezer évig kellett várniok. A 3 — 5 holdas birtokoktól akarták most megfosztani az újgazdákat azok, akik sohasem fogták meg az eke szarvát, akiknek sohasem volt a föld élethivatásuk, csak — sok esetben — egyik jövedelemforrásuk. Most tanulták meg a parasztok, hogy ki ellen és hogyan kell harcolniok. És harcoltak is. A földvisszaperléseknél jelentkező ügyvédi aknamunkára, ennek veszélyeire egy parlamenti felszólalásában rámutatott Rajk László is: „A földreform veszélyeztetését nem azokban a kivételes túlkapásokban látjuk. . . hanem azokban a kilengésekben, amikor furfangos ügyvédek és paragrafusravárók segítségével, a földreform-törvény világos rendelkezései dacára nem egyszer sikerrel kísérelik meg kiforgatni a földhözjuttatottakat azokból a kisbirtokokból, amelyeket a magyar demokrácia juttatott nekik."

100 A földbirtokosok és ügyvédjeik legfőbb segítői a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok paragrafusokra váró és paragrafusokon nyargaló hivatalnokai, gyakran a tanácsokba befészkelődött reakciósok voltak, kik általában a régi birtokosok javára hozták meg „elvi határozataikat". A községi földigénylő bizottságok tagjai és az újgazdák azonban nem hagyták magukat. A tiszavidiek visszautasították a Szatmár vármegyei Földbirtokrendező Tanács döntését két úri birtok visszaítélésében is. Kereken megmondták, hogy nem «ngedik meg a tanácsnak, hogy náluk a földreformot felborítsa. A helyi viszonyokat a községi földosztó bizottság, nem a földbirtokrendező tanács ismeri, a földosztásnál a bizottság nem a két birtokos, hanem 76 igénylő érdekét nézte. Ha százszor visszaítéli is a tanács a kiosztott földeket, akkor sem adják vissza azokat, mert ezek nélkül Tiszaviden nincs földreform.

101 A kemecsei földigénylő bizottság több alkalommal is kioktatja a Szabolcsmegyei Földbirtokrendező Tanácsot, hogy „nem érti meg az 1945. évi jogszabályok és az idők szellemét", amikor a földreformot szűk keretek és szűkkeblű törvénymagyarázatok között akarja keresztülvinni. A jogi álláspontot nem elméleti meggondolásokra, hanem a földreform gyökerét képező „korszellemre és a demokratikus újjáépítés alapelveire" kell felépíteni. A földért folytatott harcban ősidők óta saját kezükkel földet túró emberek állnak szemben olyanokkal, akik sem maguk nem fogták meg soha az eke szarvát, sem őseik tenyere nem érintette azt. Nem lehet tehát összeegyeztetni a földreform alapgondolatával és az igazsággal azt, hogy a föld azé legyen, aki csak a hasznát húzza anélkül, hogy izzadságos terheit is megismerné.

102 A kemecsei földigénylő bizottság «pp ezért nem fogadja el a Földbirtokrendező Tanács semmiféle nyakatekert indokolását, hanem csak annak alapján dönt, hogy „azé a föld, kié a munka és a föld szeretete".

103 A földreform igazsága csak így lesz teljes. A földért folytatott harcban az újgazdák legvégső érvét a kocsordi földhöz juttatottak mondták ki: „A föld a miénk; vissza nem adjuk, inkább meghalunk!"

104 Végül 100 Nemzetgyűlési Napló, 1945-49. I. 75. 101 Nyír ÁL. MFH. iratai: Tiszavid 1946. 102 Uo. - Kemecse 1945. 103 Uo. 104 Tanulmányok. . ., i. m., 371. 134