A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

Újból és újból, új indokolással cserélt gazdát a gép, a községek között viszont az ellentét állandósult, s ez újabb vitákat szült.

85 Tanulmányom során már esett szó arról is, hogy a földosztás megkezdésekor nem is egy földhöz juttatott állt el a juttatástól, néhányan a kapott földet megriadva visszaadták. Amikor ezek is látták, hogy a földreformot nem fogják visszacsinálni, kezdtek ragaszkodni „jogaikhoz", a juttatott parcellához, melyről önként mondtak le. De ekkor már a legtöbb esetben nem volt föld. És a föld nélkül maradottak szervezkedtek, a földosztó bizottságok leváltását, a juttatások felülvizsgálatát követelték. A mátészalkaiak azzal a kéréssel fordultak a Szatmár Vármegyei Földosztó Tanácshoz, hogy haladéktalanul hívja össze Mátészalka összes földigénylőjét, és az összehívott földigénylőktől kérdezzék meg, hogy „bizalommal viseltetnek-e a mostani községi földigénylő bizottsággal szemben vagy sem", és ha nem, abban az esetben kérik a bizottsági tagok azonnali újraválasztását. A bizalmatlansági indítványban a községi földigénylő bizottság ellen a legsúlyosabb vádak: a földigénylők jegyzékébe nem vettek be mindenkit, és így valótlan adatokat terjesztettek fel abban; olyan embereknek is juttattak földet, akiknek a törvény értelmében nincs joguk hozzá; nem képviselték vagy nem akarják képviselni a nép érdekeit. „Ilyen és ehhez hasonló hibák" miatt a panaszosok nem kívánnak egyebet az új bizottság megválasztása után, minthogy az új bizottság újra soronkívül döntsön igazságosan „a véglegesen igénybeveendő földterületekről és ezek juttatásáról a nép érdekeinek szem előtt tartásával", vagyis kezdje el elülről a földreformot.

86 Ez azonban Mátészalkán is, másutt is lehetetlen volt. A panaszok és viták megszüntetésére ennél járhatóbb utat ajánlott az önmagukat kisemmizett nincstelenek érdekében Veres Péter 1945. szeptember 7-én a megyei földigénylő bizottságok nyíregyházi ülésén: „Földigénylő bizottságok elnökei és tagjai, arra kérlek benneteket, szánjátok meg azokat a nincstelen, szegény családos embereket, akik még a tavasszal gyávák voltak, megrettentek, könyörüljetek rajtuk, adjatok azoknak is egy kis földet. Hadd mondhassanak magukénak azok is legalább egy barázdát. És arra kérlek benneteket emberek, hogy ne veszekedjetek, ne civódjatok egymással, ne bántsátok egymást."

87 De akkor már nem lehetett az igénylőket egy barázdával kielégíteni, válogattak, az igényeik is megnőttek. Az egyik azért panaszkodott, hogy „csak" gyümölcsöst kapott, de pénz híján nem tudja permetezni. Adják hát a gyümölcsöst olyannak, akinek van pénze, hogy a gyümölcsfákat rendben tartsa. Neki szántóra van szüksége, hogy gyermekeinek élelme legyen.

88 Kemecsén a Kecskés-tanyai cselédek azt tartották méltánytalannak, hogy csak 1200 négyszögölet kaptak egy holdban, kat. holdat követelnek, mivel a felosztott tanya földjére „az ő verejtékük hullott".

89 Szabolcson a dohányosok igényeit nem lehetett kielégíteni. 10—10 kat. holdat akartak minden dohányos számára, mert — mint mondották — községenkint meg kell lenni a régi dohánymennyiségnek. Megnyugtatták őket, hogy majd mindenki termel a faluban egy kicsit, ezek mennyisége kiteszi majd az összes 85 Uo. - Hete 1945. 86 Uo. - Mátészalka 1945. 87 Az ezeréves jussért, i. m., 68. 88 Nyír. ÁL. MFH. iratai: Mátészalka 1945. 89 Uo. - Kemecse 1945. 132