A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

Valóban új élet fakadt a romokon,s az emberekből ehhez az élethez az akarat sem hiányzott. Tiszanagyfalu után osztották a földet Szabolcs-Szatmár többi falvaiban is mindenütt. A földigénylő bizottságok jogi előképzettség nélkül is pompás jogi érzékről tettek tanúságot legtöbb döntésüknél. Mikor például Kállay Kristóf, Kállay Miklós volt miniszterelnök fia a kállósemjéni földosztásnál azon a címen kérte a maga számára 300 hold meghagyását, hogy atyja elesett a németek elleni harcban, a földigénylő bizottság megtanácskozta a kérést, s azzal az indokolással utasították el, hogy „Kállay Miklós a saját, bűnös politikájának esett áldozatul, ezért nem jár jutalom".

77 (Kállay Miklós a Gestapo fogságába került 1944 novemberében Budapesten, innen Sopronkőhidára szállították, majd a többi fogollyal együtt Németországba vitték. Ott került a nyugati szövegségesek kezébe, akik szabadon bocsátották. Kállay azután előbb Olaszországba — Capriba, majd az Egyesült Államokba emigrált, hol a magyar népidemokrácia elleni uszítások egyik aktív vezetője lett. 1967 januárjában az Egyesült Államokban hunyt el.) Á földigénylő bizottságokban ez volt a jelszó: Ki a földekre! A földeken ásóval, kapával, forgóölekkel — úgynevezett baktatókkal — mérték, szabdalták, karózták a letűnt úri világ támaszpontjait, miként egykor az uraság parancsára mérték a baktatókkal a harmados földeket. A bizottság tagjai közül néhányan benn az irodákban éjjel-nappal papíron szabtak, rajzoltak, készítették a falu határának új arcát. A földosztást a falvakban 2 — 3 hét alatt befejezték, különösen ott, ahol volt elegendő föld, és a szegényparasztok is bátran igényeltek. Ilyen helyeken csak a tartalékolt földek — hadifoglyoknak, házhelyek céljaira stb. - maradtak kiosztatlanul, a legtöbb esetben ezeket is kiadták kishaszonbérbe. Voltak azonban falvak, ahol hiába tették közhírré, hogy akinek földet juttattak, vigyen névvel ellátott karót, és menjen ki a határba. Ilyenek miatt hány lelkes bizottsági tagban rendült meg a hit, tört meg a munkakedv! A kommunisták azonban mindenütt ott voltak, új erőt öntöttek a csüggedőkbe. Szabolcsveresmarton a párttitkár kijelentette, hogy bármi is történjék, a földet ki fogják osztani.

78 Szabolcsra a MKP megyei küldöttje ment ki, hogy tanácsaival támogassa a földigénylő bizottságot és lelket öntsön a bátortalan igénylőkbe.

79 A földosztás során végzett derekas munka ismertté tette a párt- és a földosztó bizottságok tagjait falu- és megyeszerte. Az elmaradt falvakban bizony kezdetben nehezen ment a munka. A „nyílhúzás" napján a háromszáznál több igényjogosult közül Szabolcsveresmarton csak 250 embert sikerült „összeverbúválni" a nyílhúzásra. Nehezen ment a munka azért is, mert a bizottsági tagok is húzódoztak a földosztástól, mivel nem értettek a földmérő munkákhoz, meg-megvolt bennük a félelem is az esetleges „következményektől", amikkel egyes jóakaróik kecsegtették őket.

80 Sok bizottsági tagon úrrá lett az a félelem is, melyet a felszabadulás előtt a birtokosok tudatosan neveltek bele cselédeikbe. Emiatt például Szabolcs községben a hét bizottsági tagból csak 3 maradt meg a földosztásnál, a többiek még a föld elfogadásától is húzódoztak.

81 De a maradék igazán bát77 Felszabadulás, i. m., 464. 78 Az ezeréves jussért, i. m. — 62. o. 79 Uo. - 112. o. 80 Uo. - 117. o. 81 Uo. 130