A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

megvásárolni, se levenni a lábáról nem lehet: aki kíméletlen lesz a harcban a földesurak és lakájaikkal szemben, de hűséggel fogja képviselni a földműves nép ügyét".

49 S a falvak népe általában jól is választott. Olyanokat, akiket a nehéz munkában töltött élet formált emberré, akiket ez az élet és a felszabadulás szabad levegője formált harcossá. Munkások, gazdasági cselédek és napszámosok, törpebirtokosok és igényjogosult kisgazdák, kommunisták és pártonkívüliek kerülek a bizottságokba. A kemecsei járási földigénylő bizottság elnöke mögött 25 éves kommunista múlt állt. Mérnöki diplomájával a zsebében harcolt az intervenciós háborúk éveiben Szibéria partizánjai között, illegális pártszervezőként megjárta Románia börtöneit, kommunista volta miatt mindennel foglalkozott, de mérnökként nem dolgozhatott.

50 Más bizottsági tagok élete egyszerűbb volt, de a földreform során nem egy lett közülük számunkra is példamutatóvá. A földosztó bizottsági tagok hitét és legyőzhetetlen erejét, a felszabadult embert talán legjobban a szabolcsveresmarti földigénylő bizottság elnökének a földosztás kezdetén elmondott szavaiból ismerhetjük meg: „Legyen emlékezetes mindenki előtt, hogy én, Csire Bertalan tettem rá az ölest erre a birtokra, mégpedig azért, hogy kiosszuk a szegényemberek között. Ha valamikor arra kerülne sor, hogy felelni kell ezért, felelek érte."

51 Akadtak persze olyanok is az alja-népből, akik a földreformot a maguk pecsenyéjének megsütésére akarták felhasználni. A tiszaeszlári tanyákon egy juhász azzal terrorizálta a tanyák népét, hogy ő a kommunista Jézus Krisztus", s mindent a maga számára akart megszerezni.

52 Pátrohán „lingárok társulata" tevékenykedett, a Nemzeti Parasztpárt helyi vezetőjót az orosz hadsereg elleni izgatással nyilas tevékenységgel vádolták meg, jóllehet ennek épp az ellenkezője volt az igaz, hisz 1919 óta szembenállt a Horthy-rendszerrel, 1944-ben internálták is.

53 Kemecsén az egyik földbirtokos uradalmi gazdája egyenesen a földosztó bizottság elnöki székébe lopta be magát, hogy a birtokos földjót mentse, s a parasztokat kisemmizze. A tanyaiakat „mézes-mázos beszédeivel" félrevezette, magának mintegy 100 — 150 kat. hold földet, 5 — 6 házhelyet tartott fenn, és harmadába adta azoknak a cselédeknek, akikről olyan jelentést terjesztett fel, hogy a „tanyai lakosságnak nem kell föld".

54 A földosztó bizottságok tagjainak döntő többsége azonban rendületlenül és megvesztegethetetlenül védte munkájával a szegényparasztság jussát. Pedig a földigónylő bizottságok útja nem volt virággal behintve. Nemcsak rémhírekkel, fenyegetésekkel, a mérnöki tapasztalatok hiányával kellett megküzdeniök, hanem gyakran saját fajtájukkal is. Igazságtalanul vádaskodtak ellenük, hiszen még élt a „Kaparj kurta, neked is lesz!" erkölcse; sok falusi szegénynek hihetetlennek látszott, hogy akadjanak olyanok is, akik a régi rend bukásával együtt el tudták dobni a régi rend „erkölcsét" is, és önzetlenül, csak a nép érdekében vállalták a földosztás megerőltető, áldozatokkal járó munkáját. S mégis akadtak ilyen emberek, nem is kevesen. Az olcsva49 Az ezeréves jussért, i. m., 23. so Nyír. ÁL. MFH. iratai: Kemecse 1945. 51 Az ezeréves jussért, i. m. 63. 52 Nyír. ÁL. MFH. iratai: Tiszaeszlár 1945. 53 U о. - Pátroha 1945. 54 U о. - Kemecse 1945. 125