A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

hiába végezték el a bizottságok a munka oroszlánrészét, felsőbb hatóságaink egyrészt a községek közötti vitás kérdésekben nem jártak el kellő eréllyel, hagyták, hogy elmérgesedjen az ügy, és így még ma is van a járásomban 10 — -12 község, melynek ügye nincs befejezve, és ezáltal mérhetetlen kárt okozunk a mezőgazdasági termelésnek. Ehhez járul még a visszaszivárgó földbirtokos osztályunk rohama — amit szintén magasabb befolyásokra — ma már leplezetlen bátorsággal intéznek a Földigénylő Bizottságok ellen, mely bizottságok akkor, amidőn vállalkoztak erre a nem egészen hivatásszerű szerepre, semmi mást nem cselekedtek, mint felszólításra a dolgozó népet visszahelyezték régi tulajdonába. Hogy történtek kisebb hibák, hogy eltértek a törvényes utasításoktól ezen nem lekicsinylendő munkájuk elvégzése során (a Végrehajtási Utasítást 18 nappal később kapták meg) — a földbirtokos osztály rovására, az egészen természetes, amivel úgy tudom, kormányzatunk is számolt, és ami csak azért sem lehet súlyos hiba, mert hiszen a földnélküli osztályunk ellen elkövetett hibáikkal a birtokon belüli osztályunk ötszáz esztendeig egyáltalán nem törődött . . ."

44 A kemecsei járás összesített tapasztalatai a megye többi járására is általában elmondhatók voltak, az egyes községekben azonban a földreform megvalósítása egyéni szint is kapott. Tiszavasváriban (akkor Büdszentmihály) már a földreform hírére óriássá vált az öröm, és osztatlan volt a lelkesedés a. dolgozó parasztság körében. A földreform-rendelet még el sem jutott a faluba, mikor a politikai pártok által összehívott népgyűlésre körülbelül 1000 ember jelent meg, és megválasztották a földigénylő bizottságot. A bizottság azonnal munkába állt: igénylőlapokat készített, összeírta az igénylőket, telekkönyv alapján összeállította a kiosztandó földek listáját, és a bizottság 23 tagjából választott bíráló bizottság döntött a földek juttatásáról. Mivel azonban a tavaszi munkák megkezdéséig nem tudtak minden földet „cövekek közé venni", kiadták a jelszót, hogy mindenki annyi földet műveljen meg, amennyit csak tud. A termés azt illeti meg, aki megműveli a földet. Es a földosztás munkája ettől függetlenül folyt.

45 Hitetlenkedés és hümmögés fogadta a dobszót Szabolcsveresmarton, amikor a kisbíró harsány hangon a községházára hívta a földigénylőket, s az emberek fejcsóválva ballagtak csak a községháza felé.

46 Szabolcson a dobszóra is csak 73 igénylő jelent meg, a későbbi igénylők 67 százaléka otthon maradt, „mert hátha visszajön a nagyságos úr vagy a németek".

47 Nyírkátán viszont mindenki megjelent a népgyűlésen, még a cselédek is mind bejöttek a majorokból. Azonnal megalakult a földigénylő bizottság, mégpedig a szegényparasztok és cselédek soraiból. Ez ellen a gazdák hiába emeltek kifogást, a szegények letorkolták őket — Nyírkáta történetében alighanem először.

48 A földosztás falusi végrehajtó szerve a földigénylő bizottság volt. A bizottság tagjait népgyűlésen a falu népe választotta meg. A kommunista párt pártszervezetein keresztül felhívta a nép figyelmét, hogy a földigénylő bizottságok tagjait — a saját érdekében jól válassza ki, olyanokat, akiket „sem 44 Nyír. ÁL. Megyei Földhivatal iratai: Kemecse 1945. 45 Felszabadulás, i. m., 454. 46 Az ezeréves jussért, i. m., 54. 47 Uo., 111. 48 Márkus István, i. m., 21. 124