A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 8-9. - 1965-1966 (Nyíregyháza, 1967)

Horváth Sándor: Az 1945. évi földreform Szabolcs-Szatmár megyében

„megnyitja a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi felemelkedés útját az évszázadok óta elnyomott magyar parasztság előtt".

43 A földreform-rendelet híre mindenütt óriási lelkesedést váltott ki a falvak dolgozó parasztságából. A rendelet kézhezvétele után általában minden faluban a következők szerint alakultak az események: A nemzeti bizottság összedoboltatta a falu népét; a népgyűlés megválasztotta a falu földigénylő bizottságát; ezután összeírták a földigénylőket és felosztásra kerülő birtokokat; a földosztás tervezetének elkészítése után felmérték és sors- (nyíl-) húzással kiosztották a földeket, leverték az új birtokhatárokat; megindult a földeken az erőteljes munka és — az ország teljes felszabadulása után — az eddig tétovázók is követelni kezdik jussukat, a visszaszivárgó birtokosok és szövetségeseik pedig megkezdik aknamunkájukat a földek visszaszerzéséért. . . Nagyon világos képet kapunk a földreform végrehajtásának kezdeteiről és nehézségeiről a MKP kemecsei járási párttitkárának, a járás FB elnökének 1945. április 24-én kelt jelentéséből, melyet a Vármegyei és Országos Földrendező Tanácshoz intézett: „Midőn f. év március 22-én a párt, majd 24-én az Ideiglenes Kormány utasítására, valamint az orosz hatóságok felkérésére megindítottam járásomban a földosztási munkálatokat, arról volt szó, hogy a munkákat a lehető legrövidebb idő alatt be kell fejezni. A tárgyaláson, melyen Balogh Elemér földmív. államtitkár, Gyüre Károly főszolgabíró, a járási orosz katonai parancsnokság és egy orosz alezredes is jelen volt, meg lett határozva a dátum, amidőn a munkálatokat be kell fejezni (ápr. 5 — 7). Én ugyan erre határozott Ígéret nem tettem, de kijelentettem, hogy minden rendelkezésemre álló erőmmel azon leszek, hogy a kitűzött időre a földosztási munkálatok befejezést nyerjenek. Az akció megindult, sajnos azonban minden előkészület nélkül és mindig utólagos rendelkezések mellett. Még az igénylőlapok is akkor jöttek meg, midőn már közönséges papíron (természetesen hiányosan) összeírták az igénylőket. A következő hiba az volt, hogy különböző minisztériumi „biztosok" különbözőképpen magyarázták a rendeleteket, és adtak utasítást a földigénylő bizottságoknak. A másik baj volt, hogy népünk teljes politikai inaktivitása folytán több helyen (Oros és Pazony) egyszerűen nem hitték el és nem vették komolyan a földreformrendelkezést. Ezeken a helyeken ugyanis még nincsen kommunista párt, nem volt, aki a népet letargiájából felrázza, a községi elöljáróságok pedig teljesen távoltartották magukat az ügybe való bármilyen befolyástól, ami az egyszerű népben a földreform ellen gyanút és félelmet keltett. Nem beszélek most arról, hogy voltak az érdekelt földbirtokos osztályból számosan olyanok, akik gátolták az akció megindítását. Mindennek dacára igen nagy energiával sikerült elérni azt, hogy április 10. körül lényegileg befejezést nyert a földosztás, aminek elérése nem csupán politikailag volt fontos, hanem lerongyolódott és nincstelen országunk elsőrangú gazdaságpolitikai érdeke is ehhez fűződött, hogy minél hamarabb befejezést nyerjen a föld felosztása, hogy a máris késedelmes és sok hiány miatt nehezen keresztülvihető tavaszi mezőgazdasági munka zavartalanságát még ezzel is ne akadályozzuk, ellenkezőleg — éppen ezáltal biztosítsuk. Sajnos 43 600/1945. ME. rendelet 123