A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
ELET AZ ÓLBAN A régi kertség ólai különösen az ősz és tél eljöttével eleven élet színhelyei voltak. A munkától mentes őszi és téli szabad idejüket itt töltötték el a falu legényei. Ilyenkorra már lejárt az ideje a faluszéli laptázók-nak, jáöőók-nsk, mert sárosra és mordra fordult az idő. Az ólba szorultak. Egy-egy ólban összejőve szórakoztak, tanyázgattak. Beszélgettek, birkóztak, vetélkedtek, de nótázásra, táncra, borozgatásra és még sok mindenre sor került, ahogy az alkalom hozta. Sok szó esik még ma is ezekről. Hogy az öregek még ma is sokat emlegetik ezeket az időket, annak az lehet az oka, hogy a legényéletük javát ott élték le és sok élmény kedves emlékét őrzik. Nehéz volt ugyan az életük, de a hangulatos, színes, tarka és vidám estéket s óli élményeiket nem tudják elfelejteni. így, az akkori időknek megfelelő népi szórakozóhely lett s valóságos kis kultúrközpont volt egy-egy nagy ól. Azzá lett, mert az esti összejöveteleken sokszor ott voltak még az idősebb férfiak is. Ok, különösen a katonaságon átesettek, világlátott emberek voltak, sok tapasztalattal. Más népek kultúráját, életét és munkáját is megismerték. Mindezeket a fiatalok előtt elmesólgettók. A csendes szórakozás során egy-egy régi monda, vagy mese is elhangzott. Nótázás, tánc, mese mind szórakoztatott. Az ősi népi kultúra értékei itt mentődtek át a jövőbe. A szellemi örökség itt szállt át apáról fiúra. A fiatalok előtt még ismeretlen és kicsinynek tetsző világ itt tárult ki az öregek mesélgetése nyomán. A kis résen betekintve vágyakoztak annak megismerésére. Az ősi hagyományok átmentése jelentős volt. Ez nyereséget jelentett az utódoknak. így a hagyományok átmentésével művelődési célt szolgáltak az ólak. Ezek mellett kisebb rossz volt az ólak életében az a kevés léhaság, ami ugyancsak ott született meg az akkori időkben. Az ismerősöknek, szomszédoknak, rokonoknak a kapu elé való, nyári vasárnap-délutánokon történő kitelepedését, vagy hidegebb időben a lakásban való összeülését, tereferéjét, tany ázás-пак. hívja a szentmihályi nép. Csendes elbeszélgetés, tréfálkozás, nézelődés ilyenkor a szórakozás. Itt pihenték ki vasárnaponként a fáradalmakat és itt frissült fel a lelkük is. Ha sokan ültek ilyenkor így össze, azt mondták rá, hogy „nagy a tanya". Sándor Károly adatközlő is így mondja ezt el az ólakkal kapcsolatban: ,,A legínyek tanyahelye az ól vót. Este a hónok alá vettík a kisszéket vagy zsombikot, oszt' mentek az ólba a cimborákhoz. Vinni kellett, mer' ott nem jutott mindenkinek ülőke. Ha összegyöttek, oszt borra is áhítoztak, hozattak a Kató Tamásné kocsmájábúl a kisszógával, mer' a' vót a vólentéros, a küldönc. A nagyszóga nem mehetett, mer' a' mán villás vót". Erdei István, aki 97 éves, elmondta, hogy leginkább a nagy ólban tartották meg a legénymulatságok&h.. „Sátoros ünnepeken a Tósoron, a nénémék nagy ólába' vót a mulaccság. Ilyenkorra belőrül kimeszeltük. Két lámpa is ígett benne, petrós. A bort Kató Tamásnétúl hozattuk. Nígy krajcár vót eggy icce. Banda is vót. Tót Jóska vót a klárnótossa, a többi meg hegedűs, bőgős. Ha cigánybanda vót, abba meg még egy tárogatós is fútta." Ilyen bálról beszólt Sándor Károly is. „Jó időbe' az ólas-kertekbe' is vót bál. Télen meg egy-egy nagy ólba'. Az ilyen bált tiltotta a csendbiztos". Erdei István így mondott el egy pandúros esetet: „Eccer a mai Kisúj-uccába', a mai Berecház mellett vót a bál. Gyöttek a pandúrok; Kúti Kató, Tács, meg Róka pandúr. Összeszóllalkosztak a 03
