A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
legínyekkel. Verekedís lett belőle, oszt' kis Kónya félkézverő-vel 3 ' 1 kiütötte Róka pandúrt a nyeregbűi. A Nagy Pocsaji meg a hasára taposott. Hamar elmúlt oszt' a bál, mer a jányok meg asszonyok silcótva szíjjelszalattak.Aki ott vót, ki öt, ki nyóc hónapot kapott írté, ki meg kettőt. Róka pandúr meg kilenc hónapig fekütte a bált." Egyebekre visszaemlékezve így mondja az öreg: „Ha a legínyek az ólba' együtt tanyásztak, tengerit is hántottak a gazdának, különösen, ha egy-két kanna bor kinízett írté. Ha a hántással megvótak y jáccottak, birkóztak. Az erejeket mutogatták. A gyeplűszárha bekötöttek két legínyt is. A szár vígít egy a foga közzé vette, oszt' úgy próbálta űket felemelni. Vagy ment, vagy nem. Mándi Gábor nagybátyám is csinálta vóna eccer, de a gyeplűszár megcsúszott a foga koszt. Egy foga beléakatt egy csatlyukba, oszt' ki is fordult. Avval az eggyetlen fogahíjával halt meg 85 éves korába' vagy 20 évvel ezelőtt. Ászt is csinálták, hogy 50—60 centire leástak egy istrángot a fődbe. Csak a vígi vót kinn a fődbűl. Ammán oszt' erős legíny vót, aki ászt kihúszta. Ászt is csinálták, hogy talpas víkáha beléállva ki tuggya felvenni a másikat, vagy egy köböl búzát. Nem nagyon került olyan legíny, aki észt megtegye, mer' nem tutta a víkába' szíjjelebb tenni a lábát, oszt' így nem tudott jól erőlködni. Ment ott sok minden. Táncolás is ment az ólba'. Járták a verbunkost, a magyar porkolábost, meg a kanásztáncot. Sok legíny ott tanult meg táncolni. Tavasszal meg nyáron a kertbe' ahun összeszoktak gyönni, hilinkóka (9. kép), ördögmotóla, meg szerencsétlenkerék is vót. Hilinkóka a Kisúton, a DézsisaroknéA is vót. Nígy vendígódalt ástak le a fődbe úgy, hogy 2—2 x-alakba állott. Az iks tetejín keresztül szekértengelyt, fát tettek. Ebbe' vót befúrva, egymástúl 50 centire egy-egy színahordó rúd vígé, jól beikéivé. Eere kelletett állni úgy, hogy a lábfejeket be kellett dugni az átfúrt deszkába fűzött kötélhurokba. A legíny hintásztatta magát, oszt' mikor mán nagyon lengett, körbe' is forgott vélle. Vót olyan is, aki hátrafelé is tutta csinálni a forgást. A hilinkókát tiltották is, mer' vót olyan, hogy elhajintotta a hilinkóka úgy, hogy örök nyomoríkja lett. A szerencsétlenkerék egy fődbe leásott fatengely felső vígín állott. A kerékagy alsó felire rákötöttek egy rudallókötelet, oszt' rá is csavarták. Eggyik ráült a kerékre. Jól megfogódzott. A másik megfogta a kötél vígít, oszt' elkezdett vélle szaladni. A kerék meg forgott tűlle veszettül. A keréken ülő legínynek jó fejűnek kelletett lenni, hogy kibírja ászt a veszett forgást. Csak úgy káprádzott a szeme, meg nímék még okádott is. Vót olyan is, akit elhajított. Bolondos egy játík vót. Tiltották is, de hijába." Bodnár Balázs adatközlő is elmondta, hogy a nagyapjáék hatan vettek egy hordó bort. A szénatartóba, a takarmány alá dugták el, míg csak volt és idogáltak. ,,Egy téli íccaka a savanyú borho' hatvan-nyócvan tojásbúi rátottát (rántotta) sütöttek, de úgy, hogy a tojást a két vígín kilyukasztották, oszt' úgy futták ki belőlle a belsejít. Jót ettek, oszt' ittak is rá. Valamék meg összefűszte az üres kukőkat, oszt' a fűzírt az egyik felvitte a szárazmalom tetejíre, a hegyire, oszt' odakötötte. Reggel ott fútta, zörgette a szél. A fél falu csudájára járt." — Azt is mesélte, hogy egy hajnalon a nagyapja a kertből bevitte a fűteliket a lakóházhoz. Mikor már az apjával jöttek vissza az ólhoz, az ólajtó nyitásakor egy farkas ugrott ki az ólból ós majd elütötte őket. ,,Maj' belétettek a gyatyába!" Az öreg Sándor Károly elbeszélése szerint: ,,Az ólba' tanyázgató legínyekhe' be-bejárt egy u Rövid fejesbot, kisebb fa-, vagy rézbunkóval a felső végén. 94
