A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
tek. A legelőterületek elvesztése, illetőleg erős mértékű lecsökkenése miatt arra kényszerültek, hogy a pusztai legelők helyett Polgár határából béreljék a Tikos ós Boroczkás nevű pusztákat. A XIX. század második felében bekövetkezett Tisza-szabályozás végzetes csapást mért a jószágtartásra, mert az addig vízjárta határrészek lecsapolása folytán azok a legelőterületek is szántókká váltak, amelyeken addig az év nagyobb részében legeltethettek, így újabb 4000 holdnyi legelőterületet veszítettek. Amíg a jószágtartás virágzott és az volt a lakosság főjövedelemforrása, addig az állatállományban fekvő vagyonnak az elhelyezésére nélkülözhetetlen volt az ólaskert. A félszilaj tartású jószág az év erősebben hideg szakaszában a kertbe szorult be és ott vészelte át a nehezebb időket. A kertben épített ól a lovaknak—, fejős, vagy ellő marháknak adott menedéket. A többi szarvasmarhának az enyhelye, sertések, juhok, akla, vagy hodálya ugyancsak idekerült. Ugyanitt voltak a baromfiólak és a tüzelő (tűzrevaló), valamint a rakományok is. A kert adott helyet a behordott gabonaféléknek, takarmányoknak is. Az itt készített szúrűn (szérűn) végezték a nyomtatást. Nyomtatás után ugyanitt talált helyet a szalma ós a törek. Ugyanide hordták be a mocsaras rétről begyűjtött szükségtakarmányokat (dorongo sás, Csattogó, esetkáka stb.) Ugyancsak az ólaskert szérűjén taposták télére a felgyülemlett marhatrágyából készített tőzeg-et s szárítás után az ól eresze alatt tárolták. A XVIII. század közepétől már a gabonásvermek is idekerültek. Az elöljáróság már nem tűrte meg azokat a lakótelkeken. A vermeket ugyanis nyomtatás előtt évről évre kiégették. A lakótelkeken ezek a vermek kiégetéskor, •de egyébkor is emberre, gyermekre, különösen éjszaka, egyaránt kész veszedelmet jelentettek. A ref. egyház halotti anyakönyvében még az 1753. évi bejegyzések közt is találtam ilyen bejegyzést: ,,1753.20. 8-bri. Nagy András a,' veremben égett". 24 A lakótelekről kitelepített gabonásvermeket a kommunitás által a kertség területén kijelölt közös területen kellett volna telepíteni. Ilyenek a Veremhát, Verempad. A lakosság nagyobb része azonban inkább a saját kertjében létesített vermeket egy félreeső sarokban. Így a vermek mindig szem előtt voltak ugyan, de ugyanakkor ,,keze ügyébe esett" a gazda legényfiának, aki pénze fogytával néha meg vámolta azokat. Ha a vermet nem tartották szemmel, idegen is „kivette a részt" abból. Ilyen faluszarkája volt Bagi N. István is, „aki mind a mezőről keresztes, mind a vermekből szemes életet lopott, melyért Kallóba küldettetvén a Nemes Vármegye 120 páltzára büntette, melly két ízben tsapatott el rajta" 25 . A Csomborostóval szomszédos hátas helyen a 900-as évek elején Szöllősi István kőművesmester adatközlő házat épített a Panyiti Mészáros-kertben. Amint mondja:,,Mikor a ház alapját ásattam az ípítkezískor, hat gabonásvermet is leltünk. Egybe'búzát, a másikba' meg kölest tanáltunk". 24 A szentmihályi ref. egyház anyakönyvei. I. kötet. 1753. év okt. 20-i bejegyzés. 25 A szentmihályi ref. egyház protocolluma 1772. 229. lap. 84
