A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
A KERT RENDELTETÉSE Már említettem, hogy a kertes települést a gazdasági szükségszerűség hozta létre. A belső lakótelkek kicsinysége, kerítetlensége és az akkori gazdálkodás körülményei arra kényszerítették a jobbágyot, hogy állatait, termeivényeit stb. a kertben helyezze el. A kert „térősebb" és kerítettsége folytán azoknak az elhelyezésére biztonságosabb volt. A jobbágy munkái közt is sok volt olyan, amit csak a kertben tudott elvégezni. A kerítettség azt is lehetővé tette, hogy abban, kisebb területen egyes veteményeket, zöldségféléket stb. megtermeljen. Az egykorú írásokban, jegyzőkönyvekben használt rakodó, szérűs és veteményes elnevezések is erre engednek következtetni. A pusztakert kifejezés pedig az ólnélküliséget akarja jelenteni. Lehetséges, hogy az utóbbiak a lakosság szegényebb]einek, a zselléreknek a tulajdonában voltak. Ezt a feltevést igazolja az is, hogy a község tanácsa 1799-ben az előző ínséges években a vármegyétől kölcsönvett élet visszafizetésének kérdésével foglalkozva, olyan határozatot hozott, hogy a még hátrányban lévők a kertjeiket dohánnyal beültethetik, hogy, az így nyert jövedelemtöbbletből a még fennálló tartozásaikat kiegyenlíthessék. A tanács egyben azt is kikötötte, hogy a dohánnyal beültetett kertekbe mást vetni nem szabad. 23 Szentmihály lakossága a XVIII. század utolsó harmadáig főként állattenyésztésből élt. Az akkori körülményeik, kereskedelmi és közlekedési, valamint szállítási lehetőségeik nem voltak olyanok, hogy fölös mennyiségben termelt szántóföldi termeivényeiket értékesíteni tudják. így arra kényszerültek, hogy az adott körülmények között könnyebben szállítható és értékesíthető állatfeleslegeiken keresztül fokozzák jövedelmeiket. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1715. évi összeírás szerint 16 080 kat. holdat kitevő határból csak 1620 köblös a szántott terület. A többi részben a vízé, részben pedig legelő és kaszáló volt. Ugyanakkor a két szomszédos és pusztult, volt Rákóczi birtokokhoz tartozó Bűdnek és Tedejnek a területét, határát is Szentmihály lakosai bérlik (communitas) a császári kamarától. Ez a két hely az 1720. évi összeírásban már úgy szerepel, mint Szentmihály pusztája. Nyilvánvaló, hogy ezeket a bérelt területeket is első sorban mint legelőket hasznosították. Ez is az állattenyésztés szolgálatában állott. Ez az összeírás már 2747 1/4 köblös szántóterületet mutat ki. Ilyenformán vált lehetővé olyan jószágállomány tartása, ami a ma élő utódok szerint szinte hihetetlennek látszik. Jószágállományuk nagyságára következtethetünk abból is, hogy a XVII. század legsanyarúbb szakaszának egyik évében, 1675-ben a folyton megismétlődő hadjárások alkalmával csak a kurucok közel 1500 db szarvasmarhájukat ós 350 lovukat vitték el (5. jegyzet). Sajnos, hogy a török és német hadak kártételeinek nem maradt meg biztos és számszerű írásos bizonyítéka. Biztosra vehető azonban az, hogy ezek kártétele a kurucokénak többszöröse volt. Az is feltehető, hogy jelentős mennyiségben tudtak elrejteni a már ismertetettek miatt ezen a területen a jószágaikból. Az állattenyésztés jelentősebb visszaesése csak a XIX. század elején következett be, mert a határ 1787. évi új felosztásával a „pusztai" legelők szántóművelés alá kerül23 S őr és: Sztm. tört. 37. és 54. lap. Az 1809. évben feleslegkertek is említődnek a könyvben. Ezek bizonyára 1799-től voltak, amikor ilyet vállalhattak az előző évi éhínség miatt eladósodottak, hogy azokban a kertekben dohányt termelve anyagilag megerősödhessenek. 6* 83
