A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
Mihályi kertek alatt vagyon tugya bizonyosan a tanú, hogy az csak csónak csapás volt". Egy másik tanú 1763. február 4-én vallja: „Cameralis Ispány Gulyás Sámuel kertye alatt levő kút helyhez, onnét a Sz:Mihályi kertek között levő Csődörhalmához ..." megy a határ. Különben ez a Szakálszárasztónak is vallott halom az előbb említett, két sorban települt 11 új háztól északra, kb. 150 m-re esik a határ szentmihályi oldalán. 10 A régi téli szállásból kialakult kertes falu, a vízborította Tóalja szélén emelkedő és az elöntött területnél 3—4 méterrel magasabb hátas területen, délkelet-északnyugati irányba húzódva települt. A már említett térképen látható, a főútvonaltól északabbra is erősen kiterjedő, a település magvát alkotó ós túlzsúfoltsága miatt ma is Sürűkéminy-nék nevezett községrész. Ettől az ölesárok által körülzárt magtól északra, keletre és délre elterülő részeken voltak az ólaskertek. A térképen is látható, a ritka utak közeiben rendezetlen szétszórtságban levő ólak tömege. A település kétbeltelkűségét ma is megállapíthatjuk, ha végigjárjuk a régi lakótelkeket övező ölesárok vonalát. Ez az ölesárok legnagyobb részében még ma is megvan. Ez övezi a kisterületű lakótelkeket. Ha bejárjuk ezt a régi lakóterületet, láthatjuk, hogy a telkek rendkívül elaprózódtak. Az árkon belül 40—200 • ölig terjedők, míg az árok ellenkező oldalán levő telkek között még ma is találunk 1200— 1600 • öles telkeket, mivel ott még 150 évvel ezelőtt is kertek voltak, ahova a XIX. század közepétől kezdve már hatósági engedély nélkül is lehetett lakóházat építeni. A megosztott, öröklés folytán széttagolt telkek együvétartozása is megállapítható, annál is inkább, mert arra még a ma élő öregek is jól emlékeznek. Az ölesároknak szerep jutott még járványos időkben is. Itt foganatosították a zárlatot. Az 1739. évi pestisjárvány idején is így volt. Ilyen zárlatról szóló feljegyzést őriz a szentmihályi ref. egyház anyakönyve erről az időről: ,,. . . A Pestis kezdetett . . . ezen mi Hellységünkben 1.9br és akkor be is zároltattunk a Procluiso és Pestis tartott az 1740. észt. ad 1. Junii . . ". Az 1740. június 1-i pedig így szól: „Eddig -4- ad I-mam Junii tartott az Proclusio és a Pestis igy felszabadultunk mind az Istennek itélleti alól, mind az emberek nyomorgatása alól sub poena capitali nem szabad vala ez után mennünk infectus Helységekben". A ma is meglevő árokrészek, valamint az utóbbi időkben betongyűrűkkel alagcsövezett árokrészek mélysége és szélessége még a század elején, omlottságában is nagyobb volt az ölnél. Feltehető, hogy kisebb portyázó egységek ellen is védekezhettek itt a hadjárások idején. A kétbeltelkűségre a ma élő öregek is emlékeznek. Ma is számontartják még sokan közülük, hogy annakidején hol volt a lakótelkük és hol az ólaskertjük. Például Aranyos János adatközlő lakótelke a mai Honfoglalás utcában, kertjük pedig a mai Bajcsy-Zsilinszky út nyugati oldalán volt. Sajti Bálinték háza a Bethlen utcában, kertjük pedig a Damjanich utcában feküdt. Erdei István adatközlő az ölesárok belső oldalánál levő házuktól, a Dobogó mellől járt ki a lakástól kb. 5—600 m-re a mai Kinizsi utca végén «ső ólaskertjükbe, a Cserépszin mellé. Az 1880-as évek körül legénykedve napról napra ott volt a „szállása" éppúgy, mint akkor még sok parasztlegénynek. Sok jó bort hordtak oda téli estéken a Dobogó nevű korcsmából. Nem ilyen kedves emléke fűződik azonban ahhoz, hogy olyan távolságból lö Nyh. Lt. 1752. fasc. 53. act. 540. alatt található mindhárom jegyzőkönyv. 80
