A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
Dob és Polgár körzetében. Ennek az volt az oka, hogy a Tisza felduzzadt vizének a lefolyását akadályozta a Tiszadob határában levő sok kanyar és így a feltorlódott víztömegek a környék mélyebb fekvésű határrészeire zúdultak rá. így községünk határában évente kb. 4—5 ezer kat. hold volt az elöntött terület. Az ár elvonulása után, július körül is csak 3—500 kat. hold föld vált művelhetővé a határban levő árterületből. Az elöntött határrész nagy része állandóan mocsaras maradt s csak egyes hátas helyek emelkedtek ki a mocsárból. Az 1700-as évek utolsó negyedéből származó térkép is mutatja, hogy ez a mocsár (,,Rona morast"), illetőleg a kiöntés, egészen a lakott területig terjedt. Az így adódott földrajzi helyzet tette településre nagyon is alkalmassá ezt a területet, ahol az ideérkező félnomád életet élő magyarság kialakította a maga téli szállását. Ezen a helyen, ilyen körülmények között mind az embernek, mind az állatállománynak könnyebb volt hozzájutni, különösen tél idején a megélhetéshez szükséges javakhoz. A mocsár még védelmet is nyújtott olyankor, ha ellenség fenyegette őket. A vízvette mocsaras rész egyik magasabb fekvésű hátas helyét ma is Végvár-пак. hívják. Valószínű, hogy a XVII. század második felében a török, német és kuruc portyázok és a lakosságot zaklató, megsarcoló csapatok elől ez adott menedéket a lakosság egy részének. Régi dolgokról emlékezők ezzel magyarázzák ennek a helynek a nevét. Tudjuk, hogy a kertes település a nomadizáló népek sajátos településformája. 3 /* Az Ázsia területéről kirajzott magyarság is ezt a település-formát választotta mind a honfoglalás előtti, mind az azutáni időkben, ha valahol megszállott. így feltehető, hogy Szentmihály legelső magyar települése is kertes volt. A magyarság azelőtt is és máshol is így települt, mert ez a településforma velejárója volt a nomádéletnek és mert gazdasági szükségesség is kényszerítette erre. Az előbbiekben szóltam azokról a földrajzi adottságokról, amelyek a település kialakulására kedvező hatással voltak. Említem azt is, hogy a község már az első magyar településtől kezdődően kertes település volt. Ezt az állításomat indokolni akarván, rá kell mutatnom olyan helytörténeti tényekre, amelyek a kétbeltelkű település folyamatosságát igazolják. Tény az, hogy az egész Nagyalföldön általános volt a kétbeltelkű település. 3 / 1 ' A XVII. század folyamán sorozatosan bekövetkezett török betörések pusztító hatásúak voltak sok tekintetben. Az Alföld nagyobb részének pusztulása magával hozta az ősi települési formák elseprését a török hódoltsági területeken. Mikor az ilyen területek újra feltöltődtek a XVIII. század elején új telepesekkel, az új lakosság már nem tartotta meg az ősi településformát, így a pusztult területeken nyoma is alig maradt a kétbeltelkű településnek. A pusztulástól megmenekült helyeken pedig változott a forma annyiban, hogy védelmi célúvá is vált. Történelmi tény az, hogy Szentmihály és test vérközsége, Bűd, nem tartoztak soha a török hódoltsági területekhez. Az önálló erdélyi fejedelemség részekónt előnyös helyzetbe kerültek. A fejedelemség ugyanis ,,Hajdú szabadalmaikat megerősítette és jogaikat törvénybe iktatván rendelte, hogy mint mezei katonák évenként mustra alá vétessenek s tábornokaik a nevük után 3/a Győrffy I.: „Magyar falu magyar ház" 86. 1. 3/bTJo. 82. és 88. 1. 76