A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)

Gombás András: Szentmihályi ólaskertek

nevezett ezredeket a fejedelemnek bemutassák."

4 Az erdélyi fejedelemség alá tartozás és a török pusztításaitól való mentesség megszűnt 1660-tól. Többször kellett, több-kevesebb időre elfutni a lakosságnak a törökök és németek elől. Futásaikkal sok alkalommal a Tisza-kiöntések szigeteire kerültek. Rápolti Pap Mihály itteni prédikátor korabeli feljegyzései ezekről az időkről ismeretesek. Egy 1676-ból származó megyei kárjegyzőkönyvben pedig ez áll: „In possessione Szem Mihály Anno 1676. die 22. Januarii. Bagdi Péter, Berém Lukats Eva István hites emberek vallják hitek szerint, az Töröknek adót nem adtának . . ."

5 Tény az, hogy a község teljesen sohasem pusztult el. A lakossága menekült, ha kellett, de visszatért újra. Nem mondott le az életről. Berendezkedett újra és nem mondott le az ősi települési formáról sem. Megtartotta az ősi kertes települést, de már módosította és védelmi jellegűvé tette. Fentebb említettem a hajdúkat. El kell itt mondanom még azt is, hogy az 1623. esztendőben a község hajdú telepesekből töltődött fel, mert a népessége ritkult volt. Lónyay Zsigmond, Kraszna vármegye volt főispánja, a Báthoriak után a községnek következő földesura ezeket írja a települést engedélyező levelében: ,,. . . talála meg engemet a vitézlő Gergely Deák több társaival edgyütt jelentvén azt, hogy ők Zabólts Vármegyében lévő N. Szent Mihály nevű Falunknak Földet meg akarnak szállani, és rajta megtelepedni . . . Mely kívánságukat meg tekintvén, s azon Szent Mihály nevű Falunknak is, a sok jövők járók és hatalmasok miatt való romlott és puszta állapottyát. Azonképpen ott való Jobbágyainknak is ugyan azon Dolog felől való Törekvéseket, én is adtam és engedtem nekik a megtelepedésre és élésre ezen Sz. Mihály Földünket, mind mezeyvel, Réteyvel Szántó Főldeyvel és minden egyébb Hasznaival . . . Hogy azon Földünket mostan ott lakos ós ezután szállandó Jobbágyainkkal is egyaránt birják . . . illendő Intézés és egymás közt való jó megeggyezéssel békességessen . . . 5—0 Ok is penig erre Ígérték és kötelezték magokat, hogy valami nemű hadakban Lovok hátán való szolgálattyok kívántatik, tartozzanak Fejenként jó készülettel felülni, és én mellettem ... az hadban menni . . ."

6 Meg kell még azt is említenem, hogy az 1659. és 1660. években, Várad és Borosjenő várainak török kézre kerülése következtében az addig abban a körzetben települt bihari hajdúknak jelentősebb szórványai futottak ide és települtek le Szentmihályon. Erre hivatkoznak a lakosok egy 1693-ban Csáky István grófhoz, az akkori földesúrhoz küldött levelükben így: „Prima ratio Hogy Helyünknek nagyobb része áll ki Nemes Bihar vármegyéből, melyeket ma is kényszerítenek a haza menésre" . . .

7 Ez a hajdúraj is itt maradt. A hajdúkkal, illetve a hajdúfeltöltéssel azért foglalkoztam itt, mert így bizonyos az, hogy a kertes, kótbeltelkű település a gazdasági szükségszerűségen túlmenően védelmi jellegűvé is vált a hajdúk jöttével. Törtónt ez oly módon, hogy a település magvában levő templomot és a körülötte elterülő temetőt palánkkal övezték s így erődtemplommá formálták. (LXXXIII. t. 1) Ezt ugyan okiratos adat nem igazolja, de szinte bizonyossá teszi az, hogy a 4 S'őrés: Sztm. tört. 10. lap. 5

Nyh. Lt. Az 1675. évi kárjegyzőkönyvek. 6 Sőrés: Sztm. tört. 9. lap. 7 Uo. 15. lap. 77