A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Gombás András: Szentmihályi ólaskertek
SZENTMIHÁLYI ÓLASKERTEK Szentmihály 1 a honfoglaláskori téli szállás helyén alakult ki. Erre engednek következtetni a község területén felszínre került korabeli régészeti leletek is. Maga a községnév is azt árulja el, hogy az Árpádkor okleveleiben is Szentmihály néven említett községünk még a XI. században települhetett itt véglegesen. Ez a század volt ugyanis az, amelyben legelterjedtebb volt hazánkban a szentek tisztelete. A szentek nevéről elnevezett magyar helységek általában ebben a században települtek. Már korán egyházas hely lévén, temploma is Szent Mihály tiszteletére épült. A község múlt század végi felvételű katonai térképe 2 is elárulja már első tekintetre, hogy az kertes település. A XVIII. század utolsó negyedéről származó és a Hadtörténeti Levéltárban elfekvő térkép 3 tanulmányozása pedig egészen kétségtelenné teszi ezt a tényt. A községről régebbi keletű térképet nem ismerek. A Tisza szabályozását megelőző időkben, a folyó Tokaj és Tiszafüred közötti bal partján évről évre körülbelül 160—180 ezer kat. hold terület került víz alá áradások idején. Különösen szóles volt a kiöntés Szentmihály, 1 A XIX. század végéig Szentmihály. A XX. század elejétől Bűdszentmihály. Az 1941. év júl. 1-étől Tiszabűd községgel egyesítetten ugyanesak Bűdszentmihály, 1952től pedig Tiszabűddel egyesítetten Tiszavasvári. A XVI. század második felében lakossága erősen megfogyatkozott. Ezért 1623-ban akkori földesura megtelepülni akaró hajdúkat fogad be, kiknek okiratban biztosítja a hajdúkiváltságokat. A nagyrészt hajdúkból álló község élvezte is ezeket a kiváltságokat az 1635. évi 68. törvény ellenére is, mert az 1624. évtől kezdődően az erdélyi fejedelemséghez tartozott az ecsedi uradalommal együtt. Az erdélyi fejedelem nemcsak szabadalmaikat erősítette meg, de jogaikat törvénybe iktattatta és elrendelte, hogy mint mezei katonák évenként mustra alá vétessenek. Mikor pedig a XVII. sz. végével ismét a királyi Magyarország törvényei érvényesültek ezen a területen is, a földesúrral hosszabb-rövidebb időnként kötött szerződések alapján pénzben váltották meg az urbáriális szolgáltatásokat egészen az 1809. évig. Adom itt igazolásul az 1772. évi „Investigalo ad novem puncta Urbariala" (Nyh. Lt. fase. 13. Act. 115.) idevonatkozó részeit: ,,Ad 6. to. Ember emlékezetitűl fogvást a Hellység Lakosai semmi féle robbotot nem szolgáltak, hanem pénzül fizettek. .. Ad 7—0 ...minden Uraságot illető haszon vételeket Contractus szerint bírván ez ideig kilentzedet nem attak. . . Ad 9—0 Ezenn Hellységnek Lakosi mindnyájan szabad menetelű Személyek". Szentmihály lakói így kedvezőbb helyzetben voltak mint a szomszédos községekben élők. A gazdasági berendezkedésük is más volt. A XVI. században a községtől északra már kiosztott szőlőskertjeik voltak. Az 1811. évből származó térkép a községtől délre a káposztaföldjüket tünteti fel Káposztasziget néven. Ugyancsak délre a községtől a Kenderszerzug őrzi kenderföldjeik régi nevét. Nem vonható tehát kétségbe, hogy a kertség elnevezés kizárólag csak a lakótelkeket közvetlenül övező ólaskertekre vonatkozik. Ezek a kertek nélkülözhetetlenek voltak, mert a lakosság főként állattenyésztésből élt és rákényszerült állatállományának a lakótelkeken kívül eső kertségben való elkülönítésére. Külön veteményes kertjeik nem voltak, 2 Magyar Földtani Intézet 4867/1. szelvény, 2. melléklet. 3 Hadtörténelmi Levéltár. 1782. évi felvétel 1. sz. melléklet. 75
